Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Sz. Kürti Katalin: A Városi Képtárból a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig
tanárainak arcmásait, később már a kollégium neveltjei, így Kiss Sámuel, Kármán J'ános, Dosnyai Károly, Kiss Bálint, Ecsedi Samu. A XIX. század elején már ott állt a kollégiumban Apafi Mihály, Bocskai István, Mária Terézia, II. József, I. Ferenc, Domokos Lajos, Hatvani István, Maróthi György, Szilágyi Sámuel, Péchy Imre, Budai Ézsaiás, Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám arcmása. Ezt követte a 30-as, 40-es években Kiss Bálint I. Rákóczi György, Péczely József, Récsey János, Rakovszky Dániel, V. Ferdinánd portréja, majd Dosnyai Károly Szoboszlai Pap Istvánról, Sárváry Pálról, Simó Ferenc Bethlen Gáborról, Ecsedi Samu Popovics Thököli Száváról festett arcmása, Orlay Petrics Soma egész sor portréja. Később Burszky István, Barabás Miklós, Györgyi Giergl Alajos, Szobonya Mihály, Than Mór és Benczúr Gyula gyarapította az arcképcsarnokot, amelynek darabját a kollégiumban és a püspöki palotában helyezték el. Mint hazánkban általában, Debrecenben is későn alakult múzeum, ül. képtár. A vidéki múzeumok a Szépművészeti Múzeum letéti anyagára számíthattak, így nyílt a századfordulón képtár Szegeden, Marosvásárhelyt, Aradon és Nagyváradon, majd 1919-ben Debrecenben is. Debrecen kultúrtanácsnoka, Csűrös Ferenc járt el Petrovics Elek főigazgatónál, aki Felvinczi Takács Zoltán képtár igazgatóval együtt rendezte be a debreceni képtár anyagát 87 darabos letéttel. Ennek fele XIV—XVIII. századi olasz, németalföldi, francia táblakép volt, másik fele magyar munka a XIX—XX. századból. Láthatta a közönség a német H. Aldegrever: Lót és lányai, Lucas Granach: Heródiás, Philiph Roos: Állatok, a holland G. Terborch: Férfi arckép, C. Netscher: Női arckép, H. Saftleven: Barlang belseje, az olasz Sano di Pietro: Salome tánca, Spagna: Szeráf fej, Sodoma (G. A. Bazzi): Cireneai Simon Krisztus keresztjét viszi című képeit, a francia Clade Vernét: Kikötő, a cseh Jan Kupeczky: Férfi arcképe az osztrák B. Grundemann: Tavasz című festményeit, Sienai, velencei, flamand mesterek munkáit. A magyar művészek közül Adler Mór, Madarász Viktor, Munkácsy Mihály, Lötz Károly, Szemlér Mihály, Thán Mór, Wagner Sándor, LiezenMayer Sándor, Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Bosznay István, Deák Ébner Lajos, Kernstok Károly, Iványi Grünwald Béla, Hegedűs László, Koszta József és mások művei álltak a három teremnyi képtárban. Érdekes megfigyelni, hogy a rendezők már ekkor figyelembe vették a helyi jelleget, így elhozták Wagner Sándor, Tölgyessy Artúr, Vastag Géza hortobágyi képeit, Bosznay, Peske, Lötz alföldi, pusztai jeleneteit. Két igen kedvelt festmény azóta is itt maradt, letétként: Jankó János: Csokonai a lakodalomban és Tölgyessy Artúr: Délibáb a pusztán című festménye. Bizonyos művek a következő letétnél is vissza-visszakerültek, így él a köztudatban ma is az, hogy a Déri Múzeum tulajdona Munkácsy Levelet olvasó nő, Monceaui park, vagy Kernstok Károly: Agitátor a gyár kantinjában című műve, sőt (a Művészeti Lexikon szerint !) Iványi Grünwald Anarchisták című képe is. Az első teremben olasz, a másodikban németalföldi, német, francia, a harmadikban a magyar „akadémikus", a negyedikben a naturalista, az ötödikben az „impresszionista" festők műveit sorolták a rendezők. A 87 darabos letéti anyagot a Városi Múzeum helyi vásárlású és gyűjtésű művekkel egészítette ki. A Muraközy, Simonffy, Sillye, Komlóssy, Könyves-Tóth családoktól egész sorozatot gyűjtött Löfkovits, ezt egészítette ki később Sárváry Róza harminc darabos hagyatékának debreceni arcképcsarnoka. Ehhez járult a Debreceni Műpártoló Egyesület és a Kereskedelmi és Iparkamara letétje, ajándéka. Tudvalévő, hogy az 1901-ben alakult Debreceni
