Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Sz. Kürti Katalin: A Városi Képtárból a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig
Műpártoló Egyesület — bármilyen szerények voltak is körülményei — minden évben vásárolt egy-egy festményt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat vándorkiállítása anyagából, így a falakon volt és azóta is ott van a műpártoló egyesület letétjeként Fényes Adolf: Parasztlány című olajképe. A Tanácsköztársaság ideje alatt, 1919. április 14-én átadott állandó képtár pár napig tarthatott csak nyitva, a román megszállás alatt szünetelt. 1920. március 17-étől vasárnaponként várta látogatóit, 1921-től csoportokat már hétköznap is fogadott. Később katalógus és ismertető cikkek jelentek meg a képtárról. 1920-ban, kilenc hónap alatt, 6486 látogatója volt a képtárnak, 1921-től meghaladta az évi 7000-et. Ekkor, a 20-as évek elején nagy lendületet adott a debreceni múzeumügynek, így a képtár jövőjének is, Déri Frigyes feltűnése. Kedvező időben érkezett ajánlata: a kulturális kormányzat mindent megtett, hogy a kiszakadt kulturális központok közül irodalmi téren Nagyváradot, képzőművészeti vonatkozásban Nagybányát helyettesítse Debrecen. Különösen a klebelsbergi kultúrpolitika szorgalmazta, hogy Debrecen Kelet-Magyarország kulturális központja legyen. A felépülő Tisza István Tudományegyetem mellett a kultúra másik nagy fellegvára, a Déri Múzeum, igazi kultúrpalota lett. Erre utalnak Rabinovszky Máriusznak 1933-ban leírt sorai: „A Déri Múzeum a Hajdúság népszerű kulturális centruma lett. Évente tízezrek látogatják, a környező tanyákról beözönlő ünneplők éppúgy, mint az egyszerű városi polgárok. A múzeum kitűnő szemléletességgel elrendezett archeológiai, néprajzi és művészeti anyaga a pompás, kényelmes előadóterem s a két kiállítóhelyiség bő lehetőséget nyújt hatékony művészetnépszerűsítő tevékenység számára." Déri már a tízes évek elején ismert gyűjtő volt, aki több magyar múzeumnak, így Pécsnek is ajándékozott egy-egy festménykollekciót, s abban a reményben vásárolt, hogy Bajának adja át gyűjteményét. Különösen figyelte Munkácsy műveit: 1913-ban a Pisko aukción vásárolta meg 15 000 koronáért a Golgota színvázlatot, a Szemere gyűjteményből a Búsuló betyárt, s 1916-ban, egy angol—magyar konzorciumtól az Ecce Homo-t. Támaszkodott a bécsi képtárak szakértőire, az akadémia tanáraira és magyar szakemberekre, így ifj. Gonda Bélára is. Az ő segítségével szerezte meg Székely Bertalan, Paál László, Barabás, Borsos, Kupeczky, Mányoki képei egy részét. Igaz, a Szinyei-Merseként számontartott festményről már maga is megírta kéziratos katalógusában, hogy hamisítvány, s később, 1925-ben Lázár Béla több festményről, így Mányokiként számontartott férfi arcképről is kiderítette, hogy korábbi. Leszámítva pár szerzői tévedést, illetve hamisítványt, a Déri hagyaték képtári anyaga elsőrendű művekből áll. Ebből a hagyatékból, valamint a Szépművészeti Múzeum letétjéből rendezte be a múzeum második képtárát, immár a zúj épület emeletén, Petrovics Etek és Rózsaffy Dezső 1929—30 fordulóján. Volt azonban egy másik része is a képzőművészeti bemutatónak: a kupolateremben berendezett kortárs szobrászati kiállítás (Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Pásztor János, Lux Elek, Mészáros László, Ferenczy Béni műveivel) és a képtár 20. századi termei Szinyei Merse Pál, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és a debreceniek (Holló László, Gáborjáni Szabó Kálmán, Balezer György, Toroczkai Oszvald, Dienes János, Senyéi Oláh István, Bakoss Tibor, Pálfy József, Káplár Miklós) festményeivel. A Szépművészeti Múzeum kortárs művészektől is szerzett letétet a Déri Múzeum számára, s eladást, megrendelést is közvetített.
