Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

TALÁLKOZÁSAINK MEDGYESSY FERENCCEL Atyai jóbarátunk volt. Jó órákban derű és bölcsesség, nehezekben támasz és segítség. Bármikor érkeztünk Debrecenből, otthon lehettünk náluk, akár a családtagok. Mindent megosztott velünk, csak a bajáról nem beszélt, súlyos óráiban is fontosabbnak tartotta a művészetet. Rosszat senkiről nem mondott, inkább hallgatott. Szelíd odaadással, nagy alkotóhoz illő alázattal becsült minden arra érdemes munkát. És becsülte véleményünket. A Petőfi-szobor születésénél ott lehettem, szívesen fogadta, amit a feltartott k: r gyengéiről mondtam, korrigálásra készen. „Vágjunk le belőle, vagy tegyük á földre" - válaszolta. Debrecen városa nem akart már rákölteni és sajnálták a vöröskő talapzatot. Meg: „Hogyan nézne ki Petőfi a földön?" - mondták. A negyvenes években nálunk még nem igen fogadták el, hogy állhat a szobor pázsiton is. Párhuzamos beszélgetések is voltak: amit elmondott Feri bácsi, elmondta Mária is, ki-ki a saját szemszögéből. Ha pontosabb akarok lenni, ezt írom: Feri bácsi huncutan hunyorító szeme sarkából, Mária kétkedőn, de mindig nevető szeméből. Feleségéről, Máriáról, erről a Taskentből ideszakadt asszonyról sokat fecsegtek, értelmetlenül. „Családi békében telik életünk" - írta Medgyessy faliszőnyegükre rovásírással. Folyton civakodtak, mindig kibékültek és annyi ellentét ellenére egyek voltak: mások iránt való jóakaratban. Mária asszonyról is illenék már egyszer illően beszélni, s azokról a sokszor furcsának és érthetetlennek tűnő találkozásokról, melyek életünket tovább lendítik. így Medgyessy és Mária asszonyról. Medgyessy ízes debreceni nyelven előadott történetei adták Mária első magyar találkozásait. „Azonnal belém is ragadt" - mondta, s élete végéig idézte őket. Ha valamit hangsúlyozni kívánt, jöttek magyarul az aláfestő, tömör kifejezések. És hiába csinálta a különleges taskenti salátákat az étellel alig törődő, az önmegtartóztatásig szerény férj csak annyit mondott: „A kutya is felfordulna ettől, de az ember sokat kibír." Máriát mintázta, rajzolta bárki más is volt a modellje -, ki érti ezt? „Szobrot kell csinálni, mert az marad meg, nem a modell!" Talán ez a fellebbezhetetlen esztétikai megfogalmazása bevilágít Medgyessy egyszerűnek, áttekinthetőnek látszó, de valójában sokrétű művészi szemléletébe, életébe. Visszatekintve barátságunkra, az egyenes, tiszta lelkű emberen és munkáin kívül művészi szemléletét érzem maradandónak. Amikor a rosszul értelmezett tükrözési elmélet divatozott, Medgyessyt idéztük: „Nem is lú az, ha szobor!" - mondta debreceni rokonának, aki azt kifogásolta, hogy a szobor lovának a nyaka vastag, dereka rövid, szügye magas. Ebben a rövid válaszban minden esztétikai értékelés benne van. Vagyis: „Lovat a csődör is tud csinálni,