Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

II. Az irodalom és Debrecen

TÓTH ENDRE: AZ ELSZÁLLÓ IFJÚSÁGHOZ CÍMŰ KÖTETÉRŐL Móricz Zsigmond lapja, a Kelet Népe utolsó számaiban úgy mutat fel többé vagy kevésbé ismert debreceni neveket, írókat, festőket, tudósokat hetekkel halála előtt, mintha velük kívánná megostromoltatni végső nekirugaszkodással az úri Magyarországot, Gulyás Pál, Oláh Gábor, Juhász Géza, Menyhárt József, Sőregi János neve mellett ott találjuk a Tóth Endréét is, hol egy vers, hol pedig novella után. És amikor a Kelet Népe irodalmi estet rendez Debrecenben, 1942-ben, Móricz Zsigmond külön kívánsága az, hogy Tóth Endre olvassa fel három versét, ő maga pedig boldogan köszönti a már tíz esztendeje verselgető költőt. A költőt, aki üres óráiban a romló szemű Oláh Gábor naplóit jegyezgeti, s aki szegénysége miatt kénytelen-kelletlen abbahagyta iskoláit, s viaskodott hol az embert emésztő fizikai munkával, hol a munkanélküliséggel, írásaiban pedig a maradi cívis város közönyével. Valljuk meg: nevéért, elismeréséért még ma is viaskodnunk kell, pedig öt önálló kötet hirdeti igazát, és seregnyi elszórt írás, negyvenöt előtt inkább publicisztikaiak, ma a versek között elbeszélések is. Sem a Kortárs, sem az Alföld nem zárta le előtte kapuit. Formailag nem kelt meglepetést. Ebből a most megjelent kötetéből is el tudnánk hagyni elhasznált jelzőket, fáradt rímeket. Gondolataival sem nyújt különösebb meglepetéseket. Lehet, hogy a napestig nehéz és felelősségteljes munkában meghajszolt élet nem engedi megérlelni sorait, de még valószínűbb az, hogy Tóth Endre erényeit nem is itt kell keresnünk, hanem erkölcsi tisztaságában. Nem kevés malíciával írta egyszer: „Ki látott még olyan lovat, mely kocsit húz hat álló nap s vasárnap a lóversenyen mint a táltos fut sebesen?" Ha egyáltalán le lehet egyszerűsíteni ennyire egy életművet, azt mondhatnánk: Tóth Endre a tiszántúli proletariátus költője. Lentről jött, s az alulról jöttek szemével látja, kívánja, szereti, bírálja a világot. Legszebb versei, a Három asszony, a Szentesti részegek, A kubikos és ebből a kötetéből a Szegények és magyarok vagy éppen a Holló Lászlóról írt verse egyformán erről tanúskodnak. Milyen kitűnő érzéke volt Móricz Zsigmondnak versei kiválasztásában! A máig legjobbak már ott találhatók a Kelet Népében! Azt jelentse ez, hogy Tóth Endre azóta sem változott, azt jelenti ez, hogy