Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

Tóth Endre: Bevezető

BEVEZETŐ „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy szépségeit megismerhessük, de arra elég, hogy saját élményeinket megosszuk másokkal. " (Koczogh Ákos, 1981. december) /. Életrajz - távirati stílusban Koczogh Ákos 1915. december 2-án született Budapesten. Apja: K. András, a híres Toldy Reáliskola tudós tanára, a református ifjúsági mozgalmak ismert szervezője, s kollegája Németh Józsefnek, Németh László apjának. Koczogh Ákos 1934-ben érettségizett a Toldy Reálban. Már diákkorában feltűnt íráskészségével, ifjúsági lapokban megjelent munkáival. Elnöke volt az iskola önképzőkörének. A pesti egyetemen 1938-ban magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Még egyetemista korában tagja lett annak a kutatócsoportnak Kovács Imrével, Gunda Bélával, Hilscher Zoltánnal s másokkal együtt, mely Elsüllyedt falu a Dunán túl(Kemse község élete) címen megszerkesztette az első szakszerű faluszociográfiát. 1938-ban megjelent az expresszionizmusról szóló doktori disszertációja. 1938-tól 1946-ig tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, közben egy évig a müncheni egyetem magyar lektora. 1946 szeptemberében került Debrecenbe Karácsony Sándor és köre kezdeményezésére. Előbb a Gyakorló Gimnázium tanára, 1947-től pedig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen oktat előbb magántanári, majd adjunktusi és docensi minőségben. 1957-ig vezetője a világirodalmi tanszéknek. Közben megírta egyetemi jegyzetként a világirodalom történetét. Már 1950-ben, alakulásakor bekapcsolódott az írószövetség helyi csoportjának a munkájába, melynek egy ideig titkára volt. 1951-ben Komjáthy Istvánnal megalapította az Építünk című periodikát, melyet Komjáthy Pestre távozása után egyedül szerkesztett - 1954-től Alföld címen. Széles körű érdeklődése, hallatlan munkabírása és ambíciója folytán aktív szerepet vállalt a város kulturális életének számos területén. Oktatott, szerkesztett, egyesületeket irányított, előadásokat tartott, tárlatokat vezetett, színikritikákat írt. Az 1956-os, tragikus kimenetelű események forgatagába ő is belesodródott, bár nem játszott fontos szerepet. Mértéktartó gyászbeszédet mondott az áldozatok temetésén. Magánjellegű, bizalmas naplóját elkobozták, majd a helyi napilapban tendenciózus beállítású kommentárral közreadták. Állásából 1957 szeptemberében a minisztérium azonnali hatállyal elbocsátotta. Debrecenben nem volt további egzisztenciális lehetősége, sőt maradása sem. Nemsokára Pestre távozott családostul. Előbb a Református Egyház zsinati levéltárában, majd az Országos Ref. Műemléki Felügyelőségnél működött. 1963-tól az Iparművészeti Tanács titkára s egyúttal az Ipari Forma című design-szakfolyóirat szerkesztője lett. Debrecennel való kapcsolata az elköltözés után sem szűnt meg. 1960-ban az ő szerkesztésében adták ki Medgyessy Ferenc önéletrajzát Életemről, művészetről címen, 1962-ben ő írta az első önálló monográfiát a sokáig mellőzött Holló