Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

II. Az irodalom és Debrecen

hogy ez nem debreceni különlegesség, mutatja a Berzsenyi nyelve. Prózában is. No ennél több gondolatot és véleményt már egy levelezőlap nem bír el, ezért vagyok és maradok hozzátok némi nosztalgiás szeretettel Veres Péter" Sűrűn jöttek a többiek. Figyelemmel kísérte minden lépésünket. Három jellemző lapját, levelét idézem. A következő pecsétje: 1954. X. 22. „Kedves Barátim! Olvasgatom - bár kevés most az időm - az Alföldet. Jó cím, becsületes, komoly cím. A versekről az az érzésem, szebbek, igazabbak, költőibbek és realistábbak - a központi folyóiratok mostanában közölt verseinél. Nálatok bizonyára kevesebb az irodalompolitikai hascsikarás és kevesebb az olyan költő, aki mindig azt lesi, „no ki győz már?" Akinek a szeme a népen és az országon, az embereken és természeten van, annak mindig tisztább a hangja. Különösen a Bihari Sándor és a Boda István versei mutatják az igazi költőiség útját. „Történelmi jelenlét" költői szívvel és költői nyelven. De a többiek hangja is szép, üde és becsületes. Nem nagy ügyek, de igaz írások. Már az nagy dolog, hogy a hazugságot és a dilettantizmust távol tudjátok tartani a laptól. Hogy a verselésből költészet legyen, ehhez először is becsületesnek kell lenni. - A prózát még nem olvashattam el s talán nem is lesz időm mindre, mert itt a Népfrontkongresszus, aztán Pécsre, majd Moszkvába kell menni, közben pedig belefulladok a kötelezettségbe. A Szabó Pali regényrészletét azért már elolvastam: nagyon szép. - Nem tudom, ki az a Hársfalvi Péter, aki az Útközben-ről írt. Okos ember és tudja, mit miért. Amellett tájékozott is, ismeri az írót is, a könyveit is, még a gondolkodását is. Ez a becsületes kritika alapja. Még a Nagy-Idai Sándor emlékéről hadd szóljak. így kell írni, ilyen szívvel. Kár, hogy túlságosan debreceni. Úgy értve, hogy csak beavatottak, helyi emberek ismerhetik a helyeket és iskolákat. Pedig ez országos ügy és nemzeti veszedelem. Harcolni kell azért, hogy az emberek megértsék: a gyermeknevelésben egyformán kell a szeretet és a hajthatatlan erő. No, de nem folytatom tovább ezeket az „okosítások"-at, nincs is már helyem hozzá, és azzal fejezem be, hogy jólesik nekem, ha a szólamok nélküli szocialistaság és a jelszavak nélküli népszeretet hangjait éppen az én szűkebb hazámból hallom. Lehet, hogy ez is elfogultság, de hát, annyi baj legyen. Üdv. Veres Péter." 1956. II. keltezett pecsét van a következő levele borítóján: „Kedves Alföldek! Most, hogy végigböngésztem az új Alföldet, valami felfedezést tettem s gondoltam, megírom nektek is. Éspedig az, hogy milyen sokat j elent egy folyóirat „pronT'-jában a szerkesztői válogatás. Ha végignézem az ország 7 irodalmi folyóiratát, azt kell látnom, hogy mindegyik mennyire más. (Csak a próza gyenge mindegyikben). Az Alföld versanyaga például - nekem - mindig a legegészségesebb. Nem azt mondom, hogy a legjobb, legszocialistább, hanem csak azt, hogy legegészségesebb. Az értekező próza is az Alföldben a legjobb, még ha nem is olyan nagyigényű, mint némely Csillag-tanulmány. Például a mostaniban a Molnár Antal cikke Bartókról, nagyon okos, nagyon hasznos, még ha első szóra nem is mindenben meggyőző. (Pl. : Hogy mi a kettős élet, azt