Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

II. Adatok a debreceni fényképezés történetéhez (1863-1918)

Mint ismeretes, az első fényképek dagerrotípiák, talbotípiák voltak. Nevüket Daguerreről (aki Niépce találmányát tökéletesítette) és Talbot-ról kapták. Magyarországon Marastoni Jakab már 1841-ben megnyitotta műtermét, de úttörő mesternek mondható a nagyváradi Mezey Lajos is (Szinyei Merse Pál első rajztanára), aki 1845-től készítette felvételeit. A „nedves'' (ún. kollódiumos) eljárás feltalálása (1851-ben) megnyitotta az utat a másoláshoz, a több példányban való sokszorosításhoz. Ennek hatására terjedt el a fényképezés. Nem volt egyszerű dolog külső felvételek készítése ebben a korban, mert vinni kellett a nedves eljáráshoz szükséges folyadékokat, kb. 15 kilónyi egyéb felszerelést. Általában szekérrel, sátorral vonultak fel a rendezvényekre a fotográfusok. Egyszerűbb lett ez irányú munkájuk 1871 után; Maddox találmányával elterjedt a „száraz" eljárás.

1 1. kép Mezey Lajos fiai 1 Átfogó irodalom: Szdágyi G.: A fotóművészet története (Bp., 1982), Fotólexikon (Bp., 1963) ! j^Szerk. : Barabás J.