Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

II. Adatok a debreceni fényképezés történetéhez (1863-1918)

A népszerűsítés hazai módszerei hamar kialakultak. Már 1863-ban megjelent az első szakkönyv (Tömösváry László: Magyar fényképész), 1865-ben indult egy fényképészeti tanfolyam, 1882-től pedig a Fényképészeti Lapok tájékoztatta az érdeklődőket. Az egyre gyakrabban rendezett iparmű-kiállításokon már teret kaptak a fényképészek, de részt vettek a képzőművészeti tárlatokon is. Jelentős volt az 1879-es székesfehérvári iparműtárlat, amelyen 25 fényképész képviselte a szakmát. A szegedi, temesvári, aradi háziipari és iparműkiállítások után 1885-ben következett be az önálló bemutatkozás: a budapesti országos általános kiállítás széles áttekintést adott a magyar fényképészet helyzetéről, színvonaláról. Közben a magyar fotográfusok rendszeresen jelenkeztek a nemzetközi kiállításokon (1870— 71: London, 1872—73: Bécs, 1874: Párizs). Kezdetben ellenérzés fogadta a fényképészetet a képzőművészek részéről, bár több jeles festő fényképezéssel is foglalkozott. Az 1872-es VIII. törvénycikkely kimondta, hogy „szabad művészet", de nem kötötte iparengedélyhez művelését. Az 1884. XVI. törvénycikkely elismerte: „a fényképészet hazánkban a művészet oly fokára emelkedett, miszerint alkotásai valódi művészi beccsel bírnak". Nagy harc eredményeként a millenáris kiállításra csak iparengedéllyel rendelkezők küldhették el alkotásaikat. Közben megszületett az amatőr mozgalom, s újítólag hatott a hivatásos fényképezésre. Tóth Béla így fogalmazta meg az amatőr fotósok újító törekvéseit: el kell vetni a retust, a merev beállítást, hiszen az ősi műterem-berendezés hazug világot, miliőt jelent svájci házikóival, tiroli hídjaival, pálmaligetével, görög oszlopaival. A festészettől örökölt műfajok (portré, tájkép, életkép, akt) mellett egyre nagyobb teret kaptak az önálló fotóműfajok: a riport-eseményfotók, a mozgást jelző felvételek.

2 /. Debrecen első „fényírdái" (1862—1883) Debrecenben jelentős kulturális fellendülés kezdődött az 1860-as években. Felépült a városi színház, megkezdte működését a Zenede, az Emlékkert-társulat tevékenysége révén felállították Izsó Miklós Csokonai-szobrát és Marschalkó János szabadságharcos-emlékművét. 1868-ban itt rendezték meg a negyedik országos dalárdaünnepélyt, 1871-ben pedig az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tióktárlatát. A debreceni családok képtárai tovább gyarapodtak Orlai Petrics Soma, Ecsedi Soma, Latkóczy Lajos, Molnár József és mások műveivel. A hatvanas években megjelent a portréfényképezés mint rivális. 1865-ben már ez olvasható a Hortobágy című lapban:

3 „városunkban a fényképészet valódi mánia". Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy több fényírda dolgozott egymás mellett a közönség nagy érdeklődés közepette. 1862 őszén jelentkezett Müller Lajos a, városházán azzal a kéréssel, hogy fotográfiai műtermet kíván nyitni. A rendőr-főkapitányság jóváhagyása után körleveleket és falragaszokat nyomtatott, s megnyitotta fényírdáját a Piac utca 2140. szám alatt. Valószínűleg ideiglenes jellegű bódé lehetett ez a ház udvarán, de 1863 őszére már korszerűsítette.

4 A Hortobágy 2 A magyar fényképezés irodalma: Hevesy I.: A magyar fotóművészet története (Bp., 1958), Beke L.: Fényképezés és képzőművészet = Művészet Magyarországon 1830—-1870, katalógus, I. 156— 163, Beke L.: A fotóművészet=Magyar művészet 1890—1919 (szerk.: Németh L.). Bp., 1985. 539—545. A fényképezés kezdetei Magyarországon (kiáll. Székesfehérvár, Csók István Képtár, 1979), kiáll, vezető, írta: Karlovits K.—Beke L. 3 Hortobágy (továbbiakban: Hort.) 1865. szept. 17. 4 A kérvény és engedély a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBML). IV. B. 1109/1 fondjában, 1862/10 287, 10 741, 11 362. irataiban van. Hírek: Hort. 1863., szept. 6., okt. 18., 1864. febr. 28., május 8., jún. 10., dec. 18.