Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

65. kép. A sonkolyos méz kicsorgatása ták, vizet öntöttek rá, majd deszkákat raktak a tetejére és erre egy nagy követ helyeztek. Ilyen módon tették el a sonkolyt a téli kipréselésig (65. kép).

12 A sonkoly kipréselésének néprajzi irodalmunkban több módja ismeretes.

13 A mézeskalácsosok télen préselték ki a sonkolyból a viaszt. Egy tiszta üstben vízzel kifőzték a sonkolyt, majd egy ritkaszövésű zsákba rakták bele, s ezt a viaszprésbe tették. Viaszprést egy tiszántúli mézeskalácsos mesternél sem találtam. A debreceni mézeskalácsosok a következőképpen mesélték el a viaszprést és működését: A prés alsó része egy nagy fatönk volt, 12 Mezőgazdasági nefelejts. Magyar Gazda, 1843. október. „Ha t.i.igen szép tiszta mézre akarunk szert tenni, a' lépeket össze kell zúzni és melegebb szobában felakasztott fakosárba, mely alatt tágas edény áll, rakni. Ez edénybe lassanként lecsepeg a' méz, a' többi álloványok pedig a' kosárban maradnak. De rend szerint a' mézsejtek cserépfazékban vagy serpenyőben izzó tűzön olvasztárnak fel, 's ez olvasztvány aztán más edénybe töltetik, melyből vagy a' méz lecsapoltatik, vagy a felszínen összegyűlő viasz és szemét leszedetik." 13 Szabó Mátyás: Primitív sonkolypréselő eljárás Algyőn. NÉ. XXXVIII. (1956) 219—222.; Szabadfalvi József: Méhészkedés a szatmári Erdőháton. Ethn. LXVII. (1956) 477.; Érdekes módját említi a Magyar Gazda 1843-as kötete is a viaszpréselésnek: „E leszedett tömeg a' viasznak a' szemettőli elkülönítése végett vízzel vegyítve újra főzetik és vászonzacskóba töltetvén, erősen sajtoltatik; minek következtében a' szemet a zacskóban marad. A' viasz, mihelyt a' víztől külön választatik, és formázás végett többnyire cserép-tálakba, mellyek fenekök és oldalaik nedvesíttetik, öntetik."