Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

66. kép. A viasz felforgácsolásának eszköze a közepében egy kb. 60 cm-es négyszögletes, bemélyített rész volt. A négyszögletes mélyedés alján a lefolyás megkönnyítésére a kifolyónyílás felé irányuló, lejtős berovátkolás szolgált, s erre még keményfából készült rácsozatot is tettek, hogy a préselés közben a viasz, illetve zsák el ne zárja a lefolyót. A zsákban lévő forró viaszt beletették a farönk üregébe s rátették a prés tetejét, a bolhát. A viaszprés a csavarmenetes prések típusába tartozott. A rönk alján lévő lyukon kifolyt viaszt üstbe tették, s forró vizet öntöttek rá. Az edény tetején összegyűlő viaszt sefonnal (nyeles merítőedény) leszedték, s egy kerek edénybe rakták. Ebben hűlt és szilárdult meg. A debreceni mesterektől hallottam, hogy volt monogramos edényük is, így a kikerült viaszhengeren is rajta volt a mester nevének két kezdőbetűje. Az edényt, mielőtt a meleg viaszt belerakták, nohzámmal kenték be, ez akadályozta meg, hogy a viasz beleragadjon a lábasba. A viaszt ilyen korong alakú viaszsiltekben leginkább pincékben raktározták el. Ily módon nyerték a mézeskalácsosok a sárga viaszt. A sárga viaszt a gyertya készítéséhez kifehérítették. A viaszfehérítést a következő módon végezték. A síitekbe elrakott sárga viaszt felolvasztották és a sefonnal rácsorgatták a meleg viaszt a dobra., amely nedves ruhával van körbecsavarva. A dob falra vagy lábra erősített fahenger, amelyet haj tokárral lehet forgatni. A dob alá úgy állítottak egy nagy vizesedényt, hogy a dob alsó része a vízbe érjen. A felolvasztott viaszt a dob fölé erősített több helyen kilyukasztott aljú edénybe öntötték és ebből folyt a viasz a dobra (66. kép). Ahogy a dobot forgatták, a vízben levált hosszú, vékony forgácsokban a viasz. Ezt mindaddig folytatták, amíg az összes viaszt fel nem forgácsolták. A vízből kiszedett viaszforgácsot Debrecenben nagy lapos tálcákra, Munkácson drótháló rostélyra rakták és kitették a napra. A nap heve szívta ki a viasz sárga színét. A viaszforgácsot vékony rétegben rakták a tálcára, s egy-két óránként kézzel felkavarták, hogy a nap mindenütt süsse. Ha a nap melege felhevítette, akkor rövid időre árnyékba tették. A viasz lehűlése után ismét visszatették a napra.