Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
VI. Gyertya, offer és méhsör
69. kép. A gyertyakészítés kisebb eszközei jobb, mert a gyertya a két dob közötti útján jobban megszárad. A két dob közötti távolság az Öntött anyag minőségétől is függ. Amelyik hamar megszikkad, annál nem kell olyan nagy távolságra lenni a dobnak. A két dob közt lapos tetejű, speciális tűzhely volt beépítve. A tűzhely tetején egy ovális, lapos vörösréz edény (fánd/i vagy kalap) volt bemélyítve. Ebbe tették a viaszt s alulról egyenletesen melegítették. A tűzhely, illetve a viaszos edény fölé volt erősítve a sejbni (kerek öntöttvas tárcsa, amelyen 52 kisebb és nagyobb lyuk — 2 mm-től 10 mm-ig — van). A kb. 1 cm vastag tárcsán a lyukak egyik vége vastagabb, a másik szűkebb. A fonal, illetve gyertya áthúzásánál mindig a lyuk vastagabbik részén jön ki. A tűzhelyen lévő viaszos edénybe nyúlt bele egy favilla. Ez szorította a gyertyabelet a meleg viaszba. Az egyik dobra felcsavarták a gyertyabelet. Egyszerre három-négyszáz ungang- vagy umgangnyit csavartak fel. Egy umgang egy fordulat a dobon, tehát olyan hosszúságú, mint a dob kerülete. A fonal végét belemerítették a viaszba, elhúzták a villa alatt, befűzték a sejbni legkisebb lyukába s ráerősítették a másik dobra. Ezután kezdték meg a húzást: az üres dobra húzták a gyertyabelet, közben a viaszból már egy vékony réteg rárakódott. A viaszbevonat egyenletességét a sejbni biztosította, minden vastagabb részt legyalult. Amikor áthúzták az egészet, a sejbni nagyobb lyukába fűzték és megkezdték ismét a fonal áthúzását az előbb megüresedett dobra. A dobon történő cúghúzáshoz két személy szükséges. Az egyik hajtotta, a másik vigyázott a másik dob forgására. A dobot egyenletesen kell hajtani, nem lehet csak lassan gyorsítani, mert akkor a bél nem húzódik egyenletesen a két dob között. Az áthúzást mindaddig végzik, míg a viasz megfelelőre nem vastagodott. Ha a meleg miatt a dobon összeragadnak a gyertyaszálak, Sárospatakon és Nyíregyházán vékonyan beolajozták a dobot, Debrecenben pedig vizes ruhával törölték körbe, hogy hamarabb lehűljön és megszikkadjon a viasz.
