Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
VI. Gyertya, offer és méhsör
Cúghúzással készítették a különböző gyertyaféleségeket, a katolikus templomokban használatos gyertyagyújtókat, a pincészetekben alkalmazott pincegyertyát, ebből fonták az izraeliták részére a különböző szentelt gyertyákat. Ezzel az eljárással készítettek nagyobb gyertyákat is, pl. az egydekás (1 cm átmérőjű) karácsonyi gyertyákat. Az ilyen gyertyákat a dobról való levétel közben darabolták fel a szükséges hosszúságúra, kézzel megegyengették, majd kialakították a felső, kúpos részét (stuccolták). A mángorlótábla szélén bevágások jelezték a különböző nagyságú gyertyák hosszát, ehhez mérték a dobról lecsavarodó hosszú gyertyahuzalt. A felszabdalással igyekezniök kellett, mert ha „megfagyott", nem lehetett jól kiegyenesíteni, formálni. Mint utaltam rá, a mézeskalácsosok viaszból, majd kb. a század első évtizedétől inkább paraffinból cúghúzással készítették a pincegyertyát (Debrecen), régebbi néven vastokot (Sárospatak), vaksteknit vagy vakstokot (Nyíregyháza). 17 A pincegyertyát főleg a hegyaljai pincészetekben használták régen. A hegyaljai és nyírségi német községekben is igen kelendő volt. Égették karácsonyfa mellett, régebben ezzel jártak rórátéra, a virrasztásnál és temetésnél is ezt égették. Készítették sörgyárak részére is — azt mondják —, ezzel világítottak bele a hordóba. A pincegyertya három-négy mm vastagságú cúgból készül, amelyet üvegen hordó alakúra csavartak. Katolikus templomok részére készítették a kb. 3 mm átmérőjű gyújtózsinórt. Izraelita hitközségek részére ősszel készítettek dobon húzott gyertyából ünnepi gyertyát, afdólét, vagy mint inkább mondták, dóiét. Ezt is kb. 3 mm vastagságú fehér, zöld és piros színű gyertyából 4, 6 vagy 12 szálból fonták össze. A fonás végén minden szálat meghagytak, itt gyújtották meg. Ahogyan égett, úgy hajtogatták a fonott részből utána. A dóié hossza nincsen meghatározva, készítettek fél méter hosszúságút is. Ugyancsak az izraelita egyház részére készítettek egy másik gyertyatípust, a hanikát. 4. A gyertyák díszítése A vastagabb gyertyákat ringen öntötték. A legnagyobb, amit ringen önteni lehetett, a félkilós gyertya. A nagyobbakat — mint például a paskálist, a katolikus húsvéti gyertyáját külön, legtöbbször mennyezetre felfüggesztett bélre öntötték. Ennek az öntése igen hosszú ideig tart, mert minden öntés után hosszabb ideig várniuk kell, amíg meghűl a viasz. Egy húsvéti gyertya (4-5 kg) két-három nap alatt készül csak el teljesen. A gyertya közepén kereszt alakban öt lyukat fúrtak. Egyházi célokra készítettek balázsoláshoz kétágú gyertyát, s ugyancsak a húsvéti szertartásokhoz a hármas gyertyát, vagy más néven trojcát (Nyíregyháza). A templomi oltárgyertyák aljába fúróval (lyuggató) lyukat fúrtak. A közhasználatban lévő gyertyák mellett készítenek csillárgyertyát kb. 20 cm hosszú s hat darab belőle fél kiló. Egyes hegyaljai és nyírségi eldugottabb faluban a század első évtizedében a templomokban világítottak vele. A gyertyákat súlyuk szerint különböztették meg. Volt fontos, háromnegyedes (háromnegyed fontos), kettes (félfontos), hármas gyertya (három darab egy fél kiló). A fontot ma már pontosan fél kilónak tudják. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a gyertyakészítés még igen intenzív volt, készítettek díszes gyertyákat is. A gyertyák készítésének két módját (firmlizés és cvikkolás) ismerték a tiszántúli mézeskalácsosok. A hegyaljai és felvidéki falvak parasztsága igen kedvelte a színes gyertyákat. Fanta József sárospataki mézeskalácsos szerint Munkácson, Ungváron és Beregszászon jóformán csak a tarka gyertyát vásárolták. Leginkább görög katolikus lakosság igényelte. A Nyírségben az ajakiak vásárolták a legtöbb díszes gyertyát. A díszített gyertyák 17 A vakstok készítése szokásban van Baján (Sólymos Ede: Mézeskalácsos. E.A. 2434.) és Vácon is a mézeskalácsosok körében (Hofer Temas szíves közlése).
