Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
VI. Gyertya, offer és méhsör
szik az újabb öntések közben. Amikor a gyertya egyenletes vastagságú és súlyú, befejezik az öntést. Az öntés igen erős munka, a mester karja hamar kifárad. 15 Öntés után háromszorra szedi le a ringről a kész gyertyákat. Egyszer tízet és kétszer tizenegyet. Az öntés után levett gyertya úgy hajlítható, alakítható, ahogyan szükséges. A hűlés után azonban hamar megkeményedik, azért kell az öntés után azonnal a még hátralévő munkát bevégezni, mert ha megfagy, akkor már nem lehet alakítani. A leszedés után a kalap alól a tüzet is ki szokták húzni. Ilyenkor nincs szükség a viasz melegítésére. Az öntés után leszedett gyertyát keményfa deszkára, ún. táblára rakja és mángorlóval (keményfa deszkadarab) egyenletes vastagságúra mángorolja. Egyszerre mángorolja mind a tíz, illetőleg tizenegy gyertyát. A mángorló tölgyfából készült deszka, amely gondosan le van gyalulva, hogy jó sima legyen. Régebben használtak deszka helyett márványlapot is. A mángorlót a jobb kezével rányomja a gyertyákra s a bal kezével tologatni, görgetni kezdi. Mángorlás után a gyertya felső részének kúpos kiképzése, a stuccolás következik. Ezt a munkát is a táblán végzik. A stuccoló arasznyi deszkadarab, amelynek egyik hosszabbik oldala ferdén, élesre van legyalulva. A mángorolt gyertyaszálakat szorosan egymás mellé rakják, a végeiket egymáshoz igazítják, s a stuccolót ráállítják a gyertyasor végére kb. 1 cmre a végétől. Ekkor bal kezével sodorni kezdi a tíz vagy tizenegy szál gyertyát, s a szerszám éles részét kezdi belenyomni a viaszba. Ezzel képezi ki a gyertya felső részét. Amikor ezzel megvan, a gyertyák alsó részét egyforma hosszúságúra levágja. A gyertyák hosszát gyertyamérő léccel mérik meg. Ez négyszögletes farúd, amelyen fel van tüntetve a különböző gyertyák hosszúsága (69. kép). A ringen igen hosszú és nagy gyertyákat is elő tudnak állítani. Az elkészült gyertyákat serpenyős mérleggel szokták megmérni. A mérleget felfüggesztik a ház gerendájára vagy az ajtón lévő szegre. Ha a gyertya nem elég súlyos, akkor visszaakasztják a ringre és tovább folytatják az öntést. Nyíregyházán meg szokták mérni a gyertyát öntés közben is, amikor megfordítják. Készítettek öntés útján rövidebb gyertyákat is. Egy nagyobb szálat öntöttek, s a levétel után vagdalták el a kívánt nagyságúra. Ilyen módon készítik a halottak napjára és karácsonyra szánt kis, egydekás gyertyákat is. Ehhez 70 cm belet akasztanak fel a ringre. Egy szálból hat darab tízcentis és egydekás gyertya lesz. Egy ringen 32 x 6 gyertya, tehát 192 darab kis gyertya készül. Régebben, amikor még többen dolgoztak egy-egy műhelyben, és amikor még nagyobb arányú volt a gyertyakészítés, öntésnél egyszerre többen dolgoztak. Minden munkafolyamat 15 A gyertyák ringen történő öntését Gergelyffy András (i. m. 50—51.) könyvében is megtalálhatjuk. Lehetséges, hogy a gyertyakészítés e formája is ismeretes volt az előbbi századokban, de a fejlettebb, gazdaságosabb módok szorították ki a XIX. század folyamán, s csak a mézeskalácsos mesterek gyakorlatában maradt fenn. „Mind a' sárga, mind pedig a' fejér viaszát megszokták elegyíteni; az elsőt sárga, az utolsót pedig fejér terpentinával; 's úgy öntik belőllck a' gyertyákat; de a' legjobbak, tiszta, hófejérségű, elegyíttetlen viaszból készülnek: Gyertya beleket pediglen, tiszta, fejér, egyenlő, gyengén sírített, és szorosan meghatározott számú, gyapotfonal szálakból sodrítanak; ezeket jól kiszárítván, egy nagyobb rendű, minden féle forgó karikának, szélső horgaira, sorral felaggattyák, és az alatta lévő széles karimájú, felmelegített edényből, megolvasztott fejér viaszai öntözgetik, mind addig, míglen elegendő vastagságúak lesznek a' gyertyák; de mivel alolról, a' le folyó viasztól, hamarább vastagodnak, mint fejjűl, azért az említett karikát, mellyen a' gyertyák függnek, sebesen forgatván, a' kiterült gyertyák felső részit-is, sietve béöntik, vagy pedig lassú tsepegtetéssel megvastagíttyák ; mások, leszedvén a' horgakról, megfordítyák a' gyertyákat, vastagabb végeit fogak közi tsipetvén, és az előbbi mód szerént egyenlőre öntik; és azonnal melegített párnák közé az ágyban, jól betakarják, hol minél későbbre hülepedgyenek; végtére, spongyával megnedvesített, sík márvány táblán, más sima fa táblával, mind addig hönyörgetik, míglen egyenlő vastagságot nyervén, kifényesednek; ezen kész gyertyák, a' napon, jobban kifejérednek, egyenlő nagyságra, és font számra igazíttatnak."
