Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

67. kép. Öntött gyertyák a ringen állítják, hogy azon kényelmesen lehessen dolgozni. Magassága a vele dolgozó magasságától és a gyertya hosszúságától függ. Az öntés előtt a ringen lévő szegekre ráhurkolják a slafrit, amelyre előzőleg a belet is ráhurkolta már. A tiszántúli mézeskalácsosok ringjére egyszerre 32 belet lehet felakasztani. Sárospatakon 44 szeg van beütve a ring oldalába. A slafrit több alkalommal, több öntésnél is fel lehet használni. Amikor a gyertyabelek már fel vannak erősítve, a gyertyaöntő bal kézzel megfogja a slafrit és jobb kézzel a sefonnal a kalapból merített meleg viaszt a belén végigönti, miközben a kezével fordít egyet a gyertyabelen, ezzel biztosítja az egyenletes vastagságot. Az öntés közben a ringet úgy fordítja, hogy a bél, amelyikre önti a viaszt, mindig a kalap felett legyen. A harminckét szálat egymás után önti, s mire a végéhez ér, az eleje már meg is szárad. A ringen felül viaszból csepegtetett kis kúp (gomb) van. Itt kezdi mindig az öntést és itt is fejezi be. A gyertyák leszedését is a gombnál kezdik meg. így minden gyertya egyenlő vastagságú és súlyú lesz. Öntés közben minden gyertya inkább az alsó végén vastagszik meg, mert ahogy végigfolyik rajta a viasz az alsó részén, jobban lehűl és inkább megszilárdul, megvastagszik. Ezért amikor már félig megöntötte a gyertyát, leszedi és megfordítja, s ezután újra kezdi az öntést. Az egyszer öntött gyertyát forgusznak nevezik. A visszaakasztás előtt kb. tízesével megmángoro/'yák. így most már a vékonyabb rész kerül alulra, s az vastag-