Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

Amikor a forgatás hatására a viaszforgácsok összetöredeztek, ismét felolvasztották s az előbbi módon felforgácsolták. Ezt a munkát mindaddig folyamatosan csinálták, amíg a viasz el nem veszítette sárga színét, meg nem fehéredett. A viaszfehérítés előbb ismertetett módját Gergelyffy András is feljegyezte már a múlt század elején.

14 A mézeskalácsosok — a mesterek tudomása szerint — a korábbi századokban mindig viaszból készítették a gyertyát. A XIX. század második felében azonban már kezdtek áttérni a paraffin- és sztearingyertya készítésére. Nyíregyházán az első világháborúig csak viaszgyertyát készítettek. Debrecenben már a századfordulón is inkább paraffint használtak. Nyíregyházán, mind Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen és Szerencsen paraffinból készítették a gyertyát. Faggyút sohasem használtak. A mézeskalácsosok gyertyát kétféle módon készítenek: öntéssel és cúghúzászal. Elsőnek az öntés útján történő gyertyakészítéssel foglalkozom. A mézeskalácsosok gyertyaöntése nem azonos a fém- vagy üvegformába öntéssel. 2. Gyertyaöntés A tiszántúli mézeskalácsosok a gyertyát ringen öntötték (67. kép). A ring kocsikerékszerű küllős (Sátoraljaújhely) vagy deszkából (Nyíregyháza, Sárospatak) készített kerék, amely függőleges rúdra van felerősítve. A ringen a kereket lejjebb vagy feljebb lehet mozgatni, mert a kerék vagy ékekkel van a rúdhoz erősítve, vagy lyukak vannak a rúdon s ezen vastagabb szeget dugnak át a kerék alatt. A ringet hűvös helyiségben, nyáron a pincében szokták felállítani, vagy éjszaka dolgoznak vele. Ez azért fontos, mert csak hűvös, szikkadt helyen szilárdul meg a viasz vagy paraffin. A ringen, a fakeréken 32 szeg (régebben kampó) van egyenletes távolságokra beütve. A szegek másfél centire kiállnak a ring fájából. Ezekre akasztják rá kis pamuthurokkal, slafriwal (Debrecen) vagy slafnyival (Nyíregyháza) a gyertyabelet. A gyertyabelet a boltban vásárolták. Kisebb gyertyához két pamutszálból összesodort belet használtak. Az öntés előtt a pamutot felszabdalják a kívánt hosszúságúra. A pamutot egy szeg és az egyik ujj között tekerik fel. Egyszerre 32 szálat, egy ringre valót készítenek el. Amikor a szükséges mennyiséget felcsavarták a szegre és az ujjra, elvágják. A ring mellett áll a vas háromlábon kalapban a viasz, amely alatt egy rossz edényben van a parázs, hogy a viaszt állandóan melegen, folyékonyan tartsa. A kalap belülről cinezett lemezből készült, kalap formájú edény. A kalap alatt a rossz edényben lévő parázs egy deszkalapon áll. Ezzel húzzák kijjebb vagy tolják beljebb a parazsat a paraffin vagy viasz alá, aszerint, ahogyan az melegszik vagy hűl le. A viaszt előzőleg tűzön melegítik fel s úgy öntik a kalapba. Az alatta lévő parázs, amelyet szintén a tűzhelyből vesznek ki, csak arra szolgál, hogy állandó hőmérsékletet tartson. A ringet, illetve a kereket olyan magasságra 14 Gergelyffy i. m. 49. „Ezen megszűrt sárga viaszt, így-is sokféle képpen használják; de közönségesen megfejérítik a következő módon: nagy, és széles fa karikájok vagyon a' fejérítőknek melly félignyire, jeges vízben forog, felülről pedig egy felmelegített réz edénynek apró likatskáinaz olvasztott viasz reá tsorog; ezen karika forgattatván, a' viaszt a lapos pántlika formákban, a' vízre kiönti, mellyeket, vászonnal beborított, ahoz készült álláson, vagy lészákon, legtisztább, helyen a' napfényre kiteregetnek, nagy melegen tiszta vízzel meghintik, vagy béárnyékozzák, és gyakran megforgattyák. Egynéhány hetek múlva, a' kívülről megfehéredett viasz pántlikákat, újra beolvasszák, és az előbbeni módon, ugyan azon formákba öntvén, hasonlóképpen fejérítik mint addig, míglen végképpen megfejérednek; ezen tökéletesen kifejéredett viadal. £3cnf:t melgen megolvasztván, formákba öntik, és elárulják."; Vö. még Zsemley Oszkár: A magyar sütő, cukrász és mézeskalácsos ipar története. Budapest, 1941. 404.; Sőtér Kálmán: A méh és világa. Budapest, 1908. I. 32.