Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
IV. Mézeskalácsos formák
ket, területeket jellemző formákról és ornamentikáról. 15 Végh József már a területi jelleg mellett foglal állást. 16 A tordai pogácsa, a nyíregyházi ejzolt tészta, a dunántúli (pápai, várpalotai, soproni, veszprémi) és a felső-tiszántúli formák és a belőlük készült tészták ornamentikájában, de a tészták anyagában teljesen egyéniek, különbözők és jellegzetesek. Véleményünk szerint vannak jelentősebb központokra jellemző mézeskalácsos formák, illetve jellemző díszítőstílusok. Ezek azonban nem esnek egybe táji kulturális határokkal. A tiszántúli és dunántúli formák díszítőstílusa közötti különbség — az ugyanazon időben faragottaknál is hamar szembetűnik, de vannak különbségek a felső-tiszántúli mézeskalácsos központok formái között is. 17 Az egyes formatípusok történeti és területi elkülönítése nem könnyű feladat. Számolni kell egyrészt még az elmúlt évtizedekben is a legényvándorlással. A vándorló legények közvetítették a különböző stílusú formákat. Másrészt figyelembe kell venni, hogy tehetséges formafaragó nem mindig volt minden helyen, s így a mézeskalácsosok a szükségletüket esetleg távolabbi vidék formametszőitől szerezték be. Kálmánczhelyi Ferenc debreceni formafaragó készített mintákat karcagi, nyíregyházi, hajdúböszörményi mestereknek is. Az is előfordulhatott, hogy egy-egy mester teljes szerszámkészletét megvásárolta és más városba elszállította egy-egy mester. A debreceni mézeskalácsosok formáinak, illetve a belőlük készített tésztáknak az ornamentikája igen jellegzetes. A debreceni néven ismert debreceni tányér országosan híres, Szatmár megye egyes falvaiban (Tunyog, Matolcs) debreceni lángosnak nevezik a debreceni tányért. 18 Ugyanígy számon tartott pl. a tordai pogácsa is. A Dunától keletre eső területeken a debreceni mesterek nagy hírnévre jutottak. Vásárokon, búcsúkon a debreceniek sátrát keresték fel a legtöbben. 19 Az Alföldön a debreceni tányér híre terjedt el a legjobban, ez lett a debreceni mézeskalácsosság jelképévé. A debreceni mézeskalácsok nemcsak a tészta alapanyagában egyedülállóak, a díszítésük stílusa is jellegzetes. Erre felfigyelt már Fábián Gyula is, aki 1913-ban megjelent tanulmányában a következőket írja: „Úgy a debreceni kalácsokon, mint a szíveken található motívumok a legnagyobb mértékben megérdemlik a figyelmet. Azért fontosak, mert a nagyszámú népművészeti textilmotívumokon kívül a nem nagyon gazdag domború népi díszítőelemek példáit a mézeskalácsokon lelhetjük fel. 20 Viski Károly a debreceni (tányér) gazdag díszítéséről ír A magyarság néprajzában. 21 Romhányi Gyula szerint is az országosan hanyatló, pusztuló, híres mézeskalácsos készítmények között a debreceni mézestészta az, amelyik a XX. században is a különlegességéről híres. 22 A fa formákat a mézeskalácsos mesterek vagy segédeik maguk faragták. Sokan igen magas művészi színvonalra emelkedtek a formametszés terén. A metszés nagyon ügyes kezet, faragókészséget és sok gyakorlatot kíván. Azok a mesterek, akik formafaragókká lettek, általában már inaskorukban megkezdték a metszést, segéd és vándorló éveik alatt csi15 Kremmer i. m. 314. 16 Végh i. m. 102. 17 Még megoldandó feladat a magyarországi mézeskalácsos formák történeti, stílustörténeti, de területi feldolgozása is. Kiindulásához elegendő lenne a budapesti Országos Néprajzi Múzeum és az Iparművészeti Múzeum több száz darabból álló gazdag, az ország minden területéről öszszegyűjtött formaanyagának feldolgozása is. Kemény György 1925-ben készült — az adott kere- ; tek között szerény kiállítású és képanyagú könyve csak részben képviselheti a Néprajzi Múzeum gazdag mézeskalácsos formaanyagát. A maga nemében azonban úttörő munka a magyar iroda- i lomban. / 18 Saját gyűjtésem > 19 Ortutay Gyula: A magyar népművészet. Bp., 1941. 1. 50. 20 Fábián i. m. 93. 21 Viski i. m. 327. y 22 Romhányi i. m. 14.
