Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

IV. Mézeskalácsos formák

meg, töröld le aztán az lisztet, hogy lisztes ne légyen az pogácsa; egy deszkára penig hints lisztet s rakd reá a mézes pogácsát, afféle sütővel süsd meg, ki azzal keresi kenyerét."

8 A német mézeskalácsosság hatása főleg Magyarország nyugati részén mutatható ki. Ezt a történeti adatok mellett bizonyítják a XVII. századtól reánk maradt, díszesen faragott mézeskalácsos formák is. Nagyon sok forma meglepő szobrászkészségről tanúskodik. A több száz éves formák ornamentikájukban az olasz reneszánsz, a gazdag barokk és a rokokó díszítésének hatásait őrzik. Még az utóbbi évtizedekben használatos dunántúli ütőfák is a nyugati formametszés és fafaragás hagyományait őrzik. A mézeskalácsos formák között Magyarország egész területén, de különösen a Dunántúlon igen sok vallásos jellegűt találunk. Az észak- és nyugat-magyarországi központok formái a XVII—XVIII. században gyakran ószövetségi jeleneteket ábrázolnak,

9 hasonlóképpen, mint pl. az osztrák és a német városokban. Ezzel szemben Tiszántúlon ilyen formák alig kerülnek elő. A debreceni mesterek nem is használnak vallásos ornamentikájú formákat. A debreceni Nagytemplom képe, amely az utóbbi öt-hat évtizedben került rá a debreceni tányérra mint díszítőelem, nem vallási szimbólum, hanem a város jelképe. A művésziesebben faragott, ütőfákkal dolgozó mézeskalácsosság nem a XVII., hanem már a XVI. század elejétől kezd elterjedni Nyugat-Magyarországon. A fejlettebb mézeskalácsosság meghonosítói elsősorban a dunántúli és felvidéki városokba beköltöző német vagy osztrák mézeskalácsosok lehettek, akik magukkal hozták — tudásuk mellett — formáikat is. A közvetítésben szerepet játszottak a céhesség korában már a felszabadult legények is, akiknek a céh kötelezően előírta ismereteik gyarapítására a vándorlást. A XVIII. század közepén Mária Terézia rendelettel szabályozta a legényvándorlást. A rendelet értelmében senki sem akadályozhatta meg a mesterlegényeket abban, hogy vándorlásuk során az Osztrák—Magyar Monarchia bármelyik tartományába el ne mehessenek.

10 A mézeskalácsos formáknak jelentős népművészeti és művelődéstörténeti értéke van. Sokat árulnak el azokból a korokból, amelyekben keletkeztek. Megmutatják a korábbi századok faragótechnikáját, művészkedését, ízlését és pl. viseletét. „Sorozatunkból egész kis művelődéstörténeti gyűjtemény kerül ki. Fölvonul a barokk-, rokokó-, a táblabírókor és a múlt század középi népiesség ruházata," — írja róluk Viski Károly.

11 Valósággal divatáramlatok uralkodnak a koronként változó mézeskalácsos formákon, találunk olyanokat is, amelyek pontos divatképek. Sok esetben pontos tájékoztatást nyújtanak a különböző társadalmi osztályok ruházatát illetőleg.

12 A ránk maradt mézeskalácsos formák arról tanúskodnak, hogy faragóművészetükre hatással voltak a különböző korok uralkodó, nagy művészeti stílusai. Felfedezhető ez könynyen a barokk, biedermeier, rokokó öltözetű férfi és nőalakokat, huszárokat, majd a betyárt és népi alakokat ábrázoló mintákon. Kremmer Dezső véleménye szerint a XVIII. században fellendült mézeskalácsos faragóművészet fejlesztői az oltárokat díszítő faszobrászok voltak.

13 Romhányi Gyula szerint a német fafaragásból kifejlődött éremvésés hatott vissza a mézeskalácsos formametszés fejlődésére, s a körmöci magyar éremmetsző művészet és az ottani mézeskalácsos formák kimutatható rokonságát vallja.

14 Felvetődik az a kérdés, jellemző-e a formák alakja, de különösen azok ornamentikájának jellege az ország egyes területeire, az itt található mézeskalácsos központokra? Kremmer Dezső felfogása szerintem téves, amikor azt írja, hogy nem beszélhetünk egyes vidékc8 Radvánszky i. ni. 287. 9 Weiner Piroska: Faragott mézeskalácsformák. Bp., 1981. 21- 24. 10 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Maayarországon. Bp., 1913. 160. 11 Viski i. m. 328. 12 Fábián i. m. 95. 13 Kremmer i. m. 314. 14 Romhányi i. m. 14.