Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

I. A mesterség története

ségcik kitsapók, vagy házasságtörés gyanújába estének is. A' kik döggel bántanak, vagy azt megnyúzták. A' kik a' hóhérral, vagy a' nyúzóval szólottanak, utaztanak, ittanak, vagy tsak az ő temetéseikenn jelentek is meg."

50 A debreceni mézeskalácsos céhet működése idején végigkíséri a kontárok elleni hadakozás. Megalakulásától kezdve körül volt véve kontárokká).

51 A kontárokra a későbbi időkből is több adatunk van. Az 1762-es classifitacio is arról tudósít, hogy sokkal több a kontár, mint a céhes mester: „A kontár mesterek kegyelmeteket is meghaladják."

52 Schwartner Márton statisztikája szerint 1807-ben tizennégy mézeskalácsos mester mellett csak Debrecenben ötvennégy kontár dolgozott.

53 A XIX. század későbbi éveiben már kormányrendeletek biztosítják a céhen kívüli ipargyakorlás jogát. A debreceni céhes mézeskalácsosok a kontárok életlehetőségeit még azzal sem tudták meggátolni, hogy kimondták azt, hogy a kontároknál tanult legény a céhnek nem lehet tagja.

54 A kontárok száma valószínűleg azért volt jelentős, mert a céh nem engedi a legényeket mesterré lenni. Sok esetben a segédek lehettek kontárokká. Másrészt, a város vagy vármegye illetékes hatóságai nem tették magukévá a céhek „törvényeit", s nem léptek fel a kívánt eréllyel. A XVIII. század végétől a céhjogok korlátozásával egyidőben felsőbb hatóságok is adtak lehetőséget a céhen kívüli iparűzéshez. Egy 1805-ben kiadott helytartósági leirat ezek munkájához két lehetőséget nyújt: Falun a földesúr, városban pedig a Helytartó Tanács külön engedélyével lehetett céhen kívül dolgozniuk.

55 A nemesség egy része is, többnyire náluk lakó kontárral dolgoztatott. A XIX. század közepén ismételten megerősítik a céhen kívüli iparjogát.

56 A XIX. század a céhek történetében a hanyatlást, majd a teljes eltörlést hozta meg. A céhrendszer ekkorra már túlélte magát, gátolta a fejlettebb iparrendszer kifejlődését. A XIX. század második negyedében az izmosodó reformtörekvések napirendre tűzik a gazdasági és társadalmi élet megjavítását is. Felvetették a feudalizmus bizonyos fokú átalakításának, megreformálásának problémáját. Széchenyi István a Hitel c. munkájában egész fejezetet szentel „A' czéhek 's limitatio feleslege" címmel az ipar problémájának. Határozottan állást foglal a céhrendszer eltörlése mellett.

57 Széchenyi István felhívását tette magáévá az 1832—36-os országgyűlés haladó középnemessége, s az 1840-es országgyűlésen törvénybe tudták iktatni „A gyárak jogviszonyairól" szóló törvényjavaslatot.

58 Debrecenben a város által kiadott egységes céhszabályzat már korábban, 1814-ben kimondta a gyárak létrehozásának lehetőségét.

59 Ezek a rendelkezések és az 1840-es törvény az iparűzés terén megtörte végérvényesen a céhek kizárólagos jogát. Az 1848—49-es szabadságharc újabb lépést 50 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 55. 51 A kontárokon a céhen kívüli iparosokat értem 52 Classificatio Opificum, HBML. IVA. 1013/I/f.2.—1762. 53 Schwartner, Martin: Statistik des Königreiches Ungarn. Ofen, 1809. 355—357. 54 Céhlevél, 1726. 33. art. 55 A Helytartó Tanács leirata, 1805. 8. art. ,,A' Kontár Mester emberek ott a' hol czéh vagyon meg ne szenvedtessenek, hanem Falu hellyeln a' hol tcéhek nintsenek a' Földes Úr meg eggyezésével szabad lesz akármi Mester embernek e telepedni, s a' mesterséget akár maga, akár Legényei által folytatni. Ez a rendelés nem terjedvén ki azokra a Kontár Mester emberekre, a' kik némely Városokban, felsőbb engedelem mellett, már most is megvagynak." 56 Ungár László: A hazai céhrendszer bomlása. Századok, LXX1I. 1938. 165.; Ideielenes utasítás. 1851. 192. §. 57 Széchenyi István: Hitel. Pest, 1830. 93—88. 1. „A czéhek örökké hátráltatják a' termesztvények 's mesterművek árainak egymásközti rendes arányát. . . hogy a' czéhek 's limitatio megszüntetése nagy hasznot hajtana 's igen könnyen eszközölhető is, kételkedni nem lehet... Igaz, hogy megszüntetések egy 's más kellemetlen, de csak ideig óráig tartó következést szülne." 58 A közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól. 1840. évi XVIII. tc. 1836—1868. évi törvényczikkek. Magyar Törvénytár. Bp., 1896. 151. 59 Közönséges Czéhbeli Czikkelyek. 1814. 20. c.