Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

I. A mesterség története

jelentett az iparfejlődés utjának egyengetése során. A polgári forradalom azonban nem hozta meg a céhek teljes eltörlését. A kiegyezés után az új magyar kormány ismét napirendre tűzte a régen vajúdó kérdést, az iparviszonyok teljes és általános rendezését. Hosszas bizottsági és parlamenti tárgyalások alapján készült el az 1872. évi VIII. t.c, amely a céhek teljes felszámolását hozta meg.

60 A debreceni céhek nevében a céhmesterek feliratot intéztek a képviselőházhoz 1869-ben, az ipar-törvényjavaslat parlamenti benyújtása előtt. A feliratot a debreceni mézeskalácsos céh nevében Konrád János céhmester írta alá. Nem képviselték már a céhesség szerintük is korszerűtlen intézményét, de ellene voltak az iparszabadságnak is. Azt hangoztatták, hogy a céhek eltörlése és az iparszabadság nem alkalmas a mi hazai iparviszonyainkra. Részletesen kifejtik azt is, hogy a kézműipart csak szakképzett egyének gyakorolhatják, s a szakképzettség terén a kontárok sokat nívótlanították az egyes mesterségeket.

61 Az 1872-es ipartörvény kiegészítéseképpen 1884-ben újabb rendelettel határolják körül a céhekből alakult ipartársulatok jogait.

62 A mézeskalácsos mesterség az utóbbi száz évben hanyatlásnak indult. 1873-ban Magyarországon 1957, 1884-ben 1268, 1890-ben 1645 mézeskalácsos (a segédeket is beleszámítva) dolgozott.

63 Fábián Gyula 1913-ban megjelent cikkében a mézeskalácsosság helyzetéről a következőket írja: „Sajnos a bábsütő mesterség nagyon hanyatlott és életét most már csak tcngődésnek nevezhetjük."

64 Sok mester a mézeskalács készítéséből már meg sem tud élni. Érdemes idézni Csatkai Endre lövői gyűjtéséből a következőket: „Megkérdem tőle, mondja meg egész őszintén, meg lehet-e tisztán a bábsütésből élni? Megmondja magyarán: Nem. Ma már bealkonyodott a bábnak. A lövői vásárló közönségnek cukorka, csokoládé kell, a mézeskalács nem érdekli."

65 Kremmer Dezső, aki iparművészeti szempontból vizsgálta a mézeskalácsformákat, a következőket írja: „Egy darab régi patinás kultúrhistóriai világ pusztult el."

66 Az értékes faragott faformák a padlásra kerültek s a művésziesebb jellegű formával kiütött tészták készítése helyett áttértek a kevésbé ízléses piros, festett, tükrös szívek és más színes tészták készítésére. Felvetődik a kérdés, mi az oka az évszázadokon át virágzó mézeskalácsos mesterség hanyatlásának. Erre az adatközlők is megadják a választ. A cukorkagyártás és a cukrászat megjelenése voltak azok a tényezők, amelyek „megásták a sírját" a mézeskalácsosságnak. Ezt tartják a debreceni, nyíregyházi, karcagi, sárospataki, sátoraljaújhelyi, szerencsi mesterek is. Debrecenben a cukrászatot a Svájcból 1817-ben megtelepedett Carderas Wioland honosította meg.

67 Mézeskalács helyett ma már cukrot vagy cukrászsüteményt vásárol mindenki gyermekének, néha még a vásárokon is. A mézeskalácsosok figyelemmel kísérték a vásárlók igényeit. Ezért igyekeztek megtanulni a hozzájuk legközelebb álló, az új szükségletnek megfelelő mesterséget, a cukrászatot. Debrecenben erre ugyan nincsen eset. Országunk más vidékeiről azonban több példát tudnánk felsorolni arra, hogy a mézeskalácsosok az utóbbi ötven-hatvan évben áttértek a cuk60 Az ipartörvény. 1872. évi VIII. tc. 1872—1874. évi törvényezikkek. Magyar Törvénytár. Bp. 1896. 22—32. 61 A debreceni céhek felirata a képviselőházhoz. HBML. 1869. 1—3. 62 Ipartörvény 1884. évi VII. tc. 1884—1886. évi törvényezikkek. Magyar Törvénytár. Bp., 1897. 59—33. 63 Matlekovits Sándor: Magyarország közigazgatási és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor. Bp., 1898. II. 185. 64 Fábián i. m. 90.; Csipkés i. m. 107—108. 65 Csatkai Endre : A lövői bábsütő. E.A. 2205. 66 Kremmer i. m. 314. 67 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. Debrecen, 187C—72. III. 996.