Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

I. A mesterség története

„két tál étket, és két pint bort" adni.

40 Akit bevettek a céhbe, annak egy meghatározott napon meg kellett vendégelnie a céh tagjait. A lakomákon pontosan meghatározták az étrendet. A debreceni mézeskalácsosok céhlevele az étrendet a következőképpen írja elő: „Első tehén hússal, velős konczal és disznó orjával elegyesen főzött káposzta, felül eleven borssal meghintve. Második laskával avagy rizskásával főtt kappan, avagy jó kövér öreg tjúk. Harmadik malacz, vagy lúd, vagy rueza hússal készített fekete lév. Negyedik lúd, vagy rucza aprólékjával főzött kása. Ötödik egy szép és jó tehenhúsból és kövér tjükből álló pecsenye az étel mellé hozasson ötven pint bort."

41 A debreceni mézeskalácsos céh jótékonyságot is fejtett ki. A beteg, dolgozni nem tudó mesternek köteles a céh kölcsönt, segélyt adni. Gondoskodtak a beteg őrzéséről, ha annak nem volt gondozója. Az özveggyé lett mesterasszony mellé a szakmát már kitanult, jó munkájú és erkölcsös legényt rendeltek. Ha valamelyik mester meghalt vagy halottja volt a céhtársainak, legényeknek és inasoknak kötelessége volt részt venni a temetésen. A céhen kívüliek halottját is el kellett temetni a szokásos módon, ha erre felkérték a céhet.

42 A debreceni mézeskalácsosok céhe nem sokáig élvezhette a megkapott kiváltságokat. A XVIII. század elejétől már királyi és helytartó tanácsi rendeletek egymás után csökkentik a céheknek a korábbi évszázadokban, a céhélet klasszikus szakaszában élvezett jogait. A XVIII. század elején ugyan még támogatják a céh kiváltságait, de 1730-ban a királyi Helytartó Tanács Selmecbányán már elrendelte a céhbiztosok, céhkomiszáriusok választását.

43 A XIX. század elején a céhbiztosok Debrecenben is valósággal gyámság alatt tartották a testületet, felügyeltek pénzügyeikre, a számadásokra, a céh vezetőségének választása teljesen a befolyásuk alatt állt. Joguk volt beleszólni a remeklés elbírálásába és a céhen belüli bíráskodásba is.

44 III. Károly uralkodása után Mária Teréziának az volt a fő törekvése, hogy mindjobban megrendszabályozza, mind egyöntetűbbé tegye a céhek rendtartását és privilégiumait. Rendeleteinek egész sorával avatkozik bele a céhek hagyományos életrendjébe, így pl. az évenkénti mulatozásoknak is véget vetett.

45 II. József először vasárnapi rajziskola felállításával akarta emelni a tanulók képzését, majd 1785-ben kiadta a céheket eltörlő rendeletét.

46 Intézkedései azonban közeli halála, rendeleteinek visszavonása miatt nem valósulhattak meg. ï. Ferenc 1802-ben újabb céhszabályzatot adott ki. 1805-ben a Helytartó Tanács össze is szedette a céhleveleket és ideiglenes szabályzatot bocsájtott ki. A szabályzattal a céhélet egységesítése és a céhek jogainak korlátozása volt a célja 47 A Helytartó Tanács 1813-ban újabb céhszabálytervezetet küld le a vármegyékhez és városokhoz. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével készítette el Debrecen városa is 1814-ben az új egységes céhlevelet.

48 Ezek a céhrendszabályok már mind szem előtt tartották a céhes privilégiumok tágításának egyik legfontosabb momentumát, a mesterek számának emelését, az árutermelés fejlesztését.

49 A XIX. század elején az országos és a debreceni városi hatóságok rendeletekkel igyekeznek eltörölni a megalázó és személyileg kötelező céhszabályokat. Kimondják, hogy tilos ,,A' Mesteremberré lett legények házasságra kötelezése". Nem becstelen ember, ,,a' kiknek Szüléi halállal járó büntetésbe estének vagy más gonoszságot követtenek el. A' kiknek fele40 Céhlevél, 1713. 16, 22. art. 41 Céhlevél, 1713. 16. art. Mária Terézia már rendelettel tiltotta a nagy céhlakomákat — Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. Bp., 1913. 226. 42 Céhlevél, 1713. 38, 39, 40—41. art. 43 M. Schindler Gyula: A Selmecbányái céhek élete. Selmecbánya, 1909. 54. 44 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 48. 45 Szádeczky i. m. 159—160. 46 Szádeczky i. m. 161—162. 47 A Helytartó tanács leirata 1805. 48 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 54. 49 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 27.