Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)
I. A mesterség története
körmeneten való részvételt és a céh védőszentje napjának megünneplését. 30 Nem nagy azonban a valószínűsége annak, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatba, a debreceni céhek tényleges életébe is átmentek volna, mivel ekkor még alig lakott a városban jelentős katolikus lakosság. A céheknek volt jövedelme, ezt különböző adókból, büntetésekből nyerték. A XVIII. században a mézeskalácsosoknál a céhmester választásán meg nem jelenő mester büntetése 12 forint, aki nem vállalja el a tisztséget, annak 24 forintot kell büntetésként fizetnie. A céhgyűléseken rendetlenkedő, szitkozódó büntetése 1 forint, ha többször visszaesik, 2-3 forint. Akinek remekét hibásnak találják, 3 forintot fizet. Az inas szegődtetésének díja 1 forint, a felszabadulásnál 3 forintot köteles fizetni. 31 A fölsorolást lehetne tovább folytatni, azonban már ebből is látható, hogy a céh gyakran pénzfizetésre ítélte tagjait. A céh jövedelmét lajstromon pontosan vezetni kellett. A pénztárkönyvet a pénzzel együtt a céhládában tartották a többi iratokkal, pecsétekkel és egyéb értékekkel. A pénz kezelése a céhmester feladata, aki év végén, hivatali ideje lejártával köteles elszámolni vele. A jövedelem felhasználásával a következőképpen rendelkezik a debreceni mézeskalácsosok 1713-as alapítólevele: A jövedelem egynyolcada a skáláé (valószínűleg a Kollégiumé), a többit közös akarattal lehet elkölteni lakomák megrendezésére és segélyezésére. 32 Később a céhek rendszabályainak módosításával megszigorították a jövedelem felhasználását. Megtiltották a lakomák rendezését és csak segélyezésre engedik felhasználni, s a város elöljáróinak tudta nélkül nem is költhettek el. 33 A mézeskalácsos céh vezetőit vízkereszt napján választották. A céhmesterek kötelessége a testület vagyonának, iratainak megőrzése, mestertársainak vezetése, a céh érdekeinek képviselete és a céh jogában álló igazságszolgáltatás elvégzése. 34 A XVIII. század elején, a céhlevélben lefektetett szabály szerint a céhmestereket évenként újra kell választani. Ezt általában nem tartották meg. Kájos Ferenc debreceni mézeskalácsos mester céhmesterséget viselt 1776-tól 1784-ig, majd 1790-től 1793-ig. 35 A XIX. század első éveiben lényegében a város képviselőjének, a céh komiszáriusnak a joga a vezetőség kinevezése. A választó gyűlésen három mestert jelöl s ezek közül köteles a céh szavazással megválasztani a céhmestert. 36 A XIX. század közepén a választást az illetékes iparhatóságnak kell jóváhagynia. 37 A mézeskalácsos céhnek is volt bizonyos keretek között bírói joga. Ezt a céhmester gyakorolta. Általában megjegyezhető, hogy a céh csak „aprólékos vétkekben" ítélkezik. Súlyosabb esetekben (gyilkosság, verekedés, paráznaság, káromkodás, lopás, „apjával-anyjával való szidalmazás" esetében) a városi tanács mint felsőbb fórum bíráskodott. A céhen kívüliek is igénybe vehették a céh bírói jogkörét, ha megfizették a három garast, a bíráskodás díját. Aki nem volt megelégedve a céh ítéletével, fellebbezhetett a „nemes magistratushoz" (a városi tanácshoz). Ezt a céh nem akadályozhatta meg. 38 A céh életének szerves részei voltak a lakomák és törvényesített szokás volt a mesterasztal. 39 Az inas szegődtetése alkalmával a felvevő mester köteles a szegődtető mestereknek 30 Közönséges czéhbeli czikkelyek a' mesterség űzése végett való társaságok és czéhek számára. HBML. IV.A. 101 l/a.85. 1814. 29. 31 Céhlevél, 1713. 2, 6, 8, 15, 22, 28. art. 32 Céhlevél, 1713. 3, 4, 41, 49. art. 33 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 34 Céhlevél, 1713. 1. art. 35 Különböző feljegyzések könyve. HBML. IX. 21/1. 36 Közönséges czéhbeli czikkelyek, 1814. 48. art. 37 Ideiglenes utasítás a' Magyarországbani kereskedelmi és iparviszonyok szabályozása iránt. Buda, 1851. 38 Céhlevél, 1713. 1, 9, 10—11. art. 39 Zoltai Lajos : Ismeretlen részek Debrecen múltjából. Debrecen, 1936. 30.
