Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Olsvai Imre: Ecsedi István helye és eredményei a magyar népzene feltárásában

Fájóbb és érthetetlenebb az a tény, hogy a harmincas évek végén, a népzenei hanglemezfelvételek előkészítése során Ballá Péter miért csak Tiszacsegén gyűjtött, miért mellőzte teljesen Ecsediék öt gyűjtőhelyét és tizenhét adatközlőjét? ! Amikor pedig Manga János Kodály korábbi Zobor-vidéki, Domokos Pál Péter Kodály korábbi kászonszéki, maga Ballá is, más tájegységen, Lajtha korábbi törökkoppányi gyűjtése nyomán ment ugyanazokra a helyekre. Bizonyára többen éltek még akkor Ecsedi és Bodnár dalosai közül, de jó lett volna hangjukat gramofonon is megörökíteni! Befejezésül Kodály 1925-ben írt szavait idézem: „Talán nincs köztük új utakra vezető lángész, de a csillagos ég is homályos volna, ha csak az elsőrendű csillagok világítanák meg." Kodály ekkor zeneszerző-növendékeiről írta e szavakat, de ezek az igék értelemszerűen érvényesek a tudományra, annak munkálóira is. Mivel pedig Ecsedi István sokoldalú munkássága révén zenei önismeretünk és önkifejezésünk is jelentősen gazdagodott, ezért bátran mondhatjuk: a magyar népzenetudomány és zenei folklorizmus egén ő is csillagként ragyog!