Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Götz Csaba: A Hortobágy gazdasági hasznosításának eredményei

Götz Csaba A Hortobágy gazdasági hasznosításának eredményei A Hortobágy hasznosítása sokáig nagy gond volt. A napjainkban folyó nagyüzemi gazdálkodás és termelésszerkezet kialakításáig nehéz, fáradságos út vezetett. Egy ponton azonban a gazdálkodás mai képe — a természeti adottságokból kifolyólag — egyezik a múlttal: az állattenyésztés napjainkban is a fő termelési ágazat. A növénytermesztés feladata az állattenyésztés szálas- és tömegtakarmány-igényének teljes, abraktakarmány-igényének lehetőség szerinti kielégítése, valamint kenyérgabona és ipari növények eladásra termelése. A Hortobágy gazdasági hasznosításának történeti áttekintése A felszabadulás után új korszak kezdődött a Hortobágyon : megteremtődött a szocialista nagyüzemi gazdálkodás feltétele és lehetősége. 1946-tól 1947 végéig Debrecen Törvényhatósági Bizottsága a Hortobágyot a Jóvátételi Hivatalnak adja bérbe. 1948-tól a magyar állam lesz a haszonbérlője az első szerződéstervezet szerint 1999-ig. Ekkor jön létre az első gazdaság Hortobágyi Állami Gazdaság Nemzeti Vállalat névvel, mely megkezdte a tervszerű, rendszeres szocialista nagyüzemi gazdálkodást. A következő években sorra alakultak az állami gazdaságok a térségben Árkus, Borsós, Borzas, Elep, Ohat székhellyel, melyek területe az árkusi kivételével túlterjedt az általánosan ismert Hortobágyon. A Hortobágy területén alakított állami gazdaságok gazdálkodására a takarmányhiány volt a jellemző, mivel az állatok takarmányát helyben kellett megtermelni, ellentétben a múlttal, mikor Debrecen város környékén termelték meg. A kezdeti időszakban minden gazdaság szinte mindenféle állat tenyésztésével foglalkozott. A hiányos épületek nem tették lehetővé a magas színvonalú termelést. Csak az 50-es évek végén kezdődött el a szakosodás. Az állategészségügyi helyzet az alacsony tartási színvonalból eredően nem volt kielégítő, járványos betegségek pusztították az állatállományt. A nehézségek ellenére a korszerű nagyüzemi állattenyésztés módszereit már ekkor kezdték alkalmazni a gazdaságban (mesterséges megtermékenyítést a juhászaiban és a szarvasmarha-tenyésztésben, az itatásos borjúnevelést, keresztezést a sertéstenyésztésben, egyedi tojásellenőrzést stb.). Kezdetben a növénytermesztésben az adott tervfeladatoknak megfelelően olyan növényeket is kellett termelni, amelyek a gazdaság adottságainak nem feleltek meg (dohány, szója, mák). Ezenkívül sokféle összetételű volt a növényállomány vetésszerkezete is, amely elaprózta az erőket, és mivel a betakarítás még kézi erővel történt, munkacsúcsot is okozott (pl.: cukorrépa-, kukoricabetakarítás). Az állattenyésztés és a növénytermesztés szerkezete abban az időben nem volt összhangban. Ilyen abrakigényes ágazat volt a sertéstenyésztés, amelynek szükségletét nem tudta a növénytermesztés az adottságokból kifolyólag megtermelni, és emellett az alkalmazott technológiának megfelelően még alomigényes is volt. Mindezek ellenére ezek a gazdaságok évről évre szélesítették és bővítették a termelés feltételeit, újabb területeket vontak be a ter-