Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)
Balogh István: Ecsedi István emlékezete
Gyakorló tanári évét a szegedi állami gimnáziumban töltötte, majd önkéntesként Innsbruckban, a tiroli vadászoknál töltött katonai szolgálatban egy évet. Hazatérte után egy évig állás nélkül volt, ez alatt felkutatta a kollégiumi könyvtár földrajzi vonatkozású anyagát, és éveken keresztül publikálta az első magyar térképész diákok működéséről, köztük Karács Ferenc életéről írott tanulmányait. 1911-ben a püspök helyettes tanárnak nevezte ki a kollégium tanítóképző intézetébe, majd egy év múlva az egyházkerületi közgyűlés rendes tanárnak választotta meg. Ezzel megkezdődött több mint másfél évtizedre nyúló tanári működése. Intézetében hasonlóan egyetemet végzett fiatal tanártársával ketten voltak képesített tanárok. Működésüket és tanítási gyakorlatukat a többségében végzettség nélküli, nagyrészt lelkészekből lett tanártársaik némi kritikával is kísérték. Szemükben a tudományos ambíció nem volt különösen dicséretes. Ecsedi István azonban nem adta fel ilyen irányú terveit. 1912-ben és 1913-ban a néprajzi folyóiratokban és az Uránia ismeretterjesztő folyóiratban több közleménye jelent meg a hortobágyi pásztorkodásról, majd 1914 kora nyarán megjelentette a Hortobágyról írott nagy összefoglaló emberföldrajzi és néprajzi monográfiáját. Ennek bevezetésében már vázolta a következő évek programját. A magyar pásztorkodás eredetének megfejtésére összehasonlító tanulmányokat kell végezni a dél-oroszországi és közép-ázsiai török-tatár sztyeppéi népek pásztorélete köréből. Terveket szövögetett Szűcs János tanítványával együtt, hogy egy fél évet e tájakon töltenek, az ottani pásztorélet tanulmányozásával. Ezt a tervet a világháború kitörése hiúsította meg. Az első mozgósítással Galíciába került, és kora őszön egy gránátszilánktól oly súlyosan megsérült, hogy 1916-ig katonai szolgálatot nem is tudott teljesíteni. 1916-ban az erdélyi határokra rendelték, naplószerű bejegyzései alapján számolt be később az erdélyi román betörés előkészületeiről. Az olasz frontról került haza november közepén, testileg és lelkileg megtörve. A polgári forradalom utolsó hónapjaiban lapot alapított, a birtokos kisgazdák érdekvédelmét szolgáló Hajdúföldet, amelyben a Károlyi-kormány földreformtervének igyekezett híveket szerezni. A román megszállás alatt még a katonai cenzúrával erős harcban egy ideig szerkesztette, de a megszállás után a megerősödő jobboldali kereszténynemzeti kurzus helyi képviselői kiszorították a szerkesztőségből. Az újságírásból nem, mert a helyi, polgári liberális irányzatot képviselő református szellemű lapnak, az Egyetértésnek lett a munkatársa. Politikai állásfoglalása helyileg is sok ellenséget szerzett neki. A Bethlen-féle konszolidációhoz fűzött reményei is meghiúsultak, és 1926 után végleg felhagyott a politizálással. Élénk politikai tevékenysége mellett nem hanyagolta el néprajzi kutatásait sem. A városi múzeumi szolgálata kezdetén, 1912-ben és 1913-ban többször végigjárta a halászat tanulmányozása végett a Kösely folyását és a sárréti kisvizeket. E kutatási eredményét több mint két évtized múlva, az 1934-ben megjelent halászati dolgozatában hasznosította. Déri Frigyes debreceni tartózkodása alatt 1920-ban ígéretet tett, hogy az addig kizárólag egyetemes jellegű művelődéstörténeti gyűjteményét magyar néprajzi anyaggal is kiegészíti. Ebből a célból 1921-ben és 1922-ben, akkor jelentős összeget, 10 000 koronát bocsátott gyűjtőútjain felmerülő költségei fedezésére és tárgyak vásárlására. Régi tervét ebből valósította meg. Bejárta a Bodrogközt, végiggyalogolta a Tisza mentét Vásárosnaménytól Záhonyig, és Dombrádtól Abádszalókig. A múzeum anyagát 40 halászszerszámmal gyarapította. A háború után ilyen helyzetben egyetlen múzeum sem volt, még a Néprajzi Múzeum sem számíthatott ekkora támogatásra. Megelégedéssel állapíthatta meg 1922-ben: „A tiszai halászati eszközök tekintélyes részét begyűjtöttem, a halászat módját ellestem, sok mesterszót gyűjtöttem."
