Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)
Balogh István: Ecsedi István emlékezete
„Utamat gyalog tettem meg. Együtt éltem a halászokkal, akik nagyon szívesen fogadtak. Primitív kunyhóikat, egyszerű ételeiket készséggel osztották meg velem, én pedig segítettem." Gyűjtőmunkájában nem akadályozta az időjárás. Nyári hőségben gyalogolt az Ecsedilápon, kemény téli fagyban figyelte meg a tiszai jeges halászatot. Pontos leírást is adott róla: „A part mentén nyolc-kilenc méterre egy-egy szűk léket vágtak. Húszat-húszat egy oldalon. Felkanyarítják a Tisza közepéig, itt egy nagy négyszögletes beadótanyát vágnak. Az alsó részen már oldalt, a parthoz közel vágják a kiszedőtanyát. A beadótanyán bevetik a hetvenöles hosszú, hét öl széles óriási hálót. Könnyen megy. Egy nyolcméteres hajtórúdra 30—40 méteres kötelet kötnek. Ez a csat vagy apacsfához van kötve, amely fa a háló szélességét fogja át. Ezt a hajtófát elindítják jobbra. Balra ismét a másik fa megy. Könnyen szalad a sík jég alatt. A lékig ér, ahol egy rossz vasvillával löki tovább egy ember. Két halászlegény jobbról, kettő balról, a második — kiemelőléken — már várja a kötelet. Amint megérkezik, a vállukon keresztülvetett nyakló segítségével, nagy erővel húzzák a hálót. Jégpatkóval felszerelt lábukat megvetik a jégen. Nehezen bírják. A háló szép lassan vonul a jégpáncél alatt a folyón keresztbe, és lábolja a nagy mélységű vizet. Az átlátszó tiszta jégen szépen látható. Látni, amint a felzavart álmos halak csaponganak. A menekvés már nehéz, mert a kör záródik." Mióta végleg felhagyott a politizálással, örök tevékenységét három térre összpontosította. Mint tanár felettesei állandó dicsérete mellett látta el oktatói munkáját. A képzőben mind a négy, később öt osztályban egyedül ő tanította a földrajzot és az V. osztályban az alkotmánytant. Az 1925. évi elemi iskolai tanterv a földrajzot önálló tantárggyá tette, és így a tanítóképzőben is nagyobb gondot kellett fordítani a tanítására. Tankönyvek azonban nem voltak, és a tantervi utasítás is csak 1926-ban jelent meg. Ecsedi a saját jegyzetei és saját módszere szerint tanította tárgyát. Jegyzeteit szabadon adta elő, tanítványai előadásait jegyezték, délutánonként négy-öt tanítványát berendelte a tanári szobába, és beszámoltatta őket a hallottakról. Órákon sohasem feleltetett, noteszbe a jegyeket nem írta be, év végén az évi teljesítmény alapján osztályozott. Szigorú, de igazságos tanárnak tartották. Az új tantervnek megfelelően kialakította a tanmenetet, és egymás után évenként jelentette meg saját költségén a tankönyveket, amelyeket az egyházkerület, majd a református konvent az ország összes református iskoláiban kötelezővé tett. Ezek a tankönyvek egyben a tanítók számára módszertani és vezérkönyvekül szolgáltak, s több kiadást megérve, 1948-ig használatban voltak. Tanítványaival minden évben tanulmányi kirándulásokat szervezett. Ezeken cserkész módra, magukkal vitt nyersanyagból saját maguk főztek, sok helyen a testvérintézetek látták vendégül, viszonosság alapján, őket. 1926-ban még Bécsbe is eljutottak. A kirándulásokon két-három szegény tanítványa útiköltségét saját zsebéből fedezte. Mikor az intézettől megvált, dollárban 1000 pengős alapítványt tett, amelyből évente kitűzött néprajzi dolgozatok benyújtóit jutalmazták. Pedagógiai és egyben tudományos működésének elismerését jelentette, hogy a debreceni tudományegyetem 1925. május 9-én a város vezetőinek jelenlétében megtartott próbaelőadás után Magyarország földrajza és néprajza tárgykörből magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve 1935-ig minden évben megtartotta magántanári óráit, az alapvizsgára kötelezett hallgatók a Kárpát-medence leíró földrajzát és néprajzát csak tőle hallgathatták. A Hortobágy kutatását ezekben az években sem hanyagolta el. A hortobágyi pásztor- és betyárnóták gyűjtéséről 1924-ben nyilatkozott először, holott ezt is évtizedes gyűjtőmunka előzte meg. A következő évben már hírlapi közlés alapján tudjuk, hogy készül a gyűjtése kiadására.
