Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 6

eredményeket is felmutathatott volna az eltelt évtized, ha anyagiakban több forrás állt volna rendelkezésre, s ha nem lett volna az amúgy is kislétszámú múzeumban annyi személyi változás. Az 1956-os ellenforradalom a múzeumok életét átmenetileg megbénította, működéseikben átmeneti zavarokat okozott. Még 1957 elején is zárva tartott a múzeum, s ez — ugyancsak átmenetileg — a múzeum és a közönség kapcsolatára kedvezőtlenül hatott. 1957. március 1-én újra nyitva álltak a kiállítások és az év során hét időszaki, képző- és fotóművészeti kiállítás nyílt. A leltározás, nyilvántartás, az állagvédelem a raktárak rendbetétele megfelelő ütemben folyt. 1957-ben megtörtént a nagy hagyományokkal rendelkező Múzeumbaráti Kör újjászervezése, kiemelve a debreceni kultúra igazi értékeinek, maradandó jelentőségű hagyományai felkutatásának, ápolásának és közkinccsé tételének célját. Ezt a célt első kiadványaival is jelezni akarta a Múzeumbarátok Köre. Bibliofil kiadásban megjelent Csokonai Békaegérharca, Mata János Csokonai-tanulmánya.

6 Az ötvenes évek végére alakultak ki azok az elképzelések, amelyek aztán a következő évtized igen látványos eredményeiben valósultak meg. Az MSZMP 1958-as művelődéspolitikai irányelvei a múzeumi munkára is hatottak, tudománypolitikai szempontból, a kultúrtörténeti szemlélet és közművelődési funkció szempontjait tekintve egyaránt. Megindult a helyi ipar- és gyártörténeti, a munkásmozgalmi dokumentumok, s a legújabbkori történeti gyűjtemény részeként a felszabadulás utáni korszak fotó- és dokumentumanyagának a gyűjtése is. 1958. május 31. és június 8. között kerültek megrendezésre a debreceni múzeumi napok, rendezvényeinek nagy közönségsikere volt. Nyolc nap alatt 10 525 látogatója volt a kiállításoknak. Az érdeklődés a rendkívüli és érdekes látnivalók (Lehel kürtje, a Déri Múzeum aranykincse), és a kísérő rendezvények iránt egyaránt megmutatkozott. 1959- ben tovább gyarapodtak a gyűjtemények, s a tudományos feldolgozó munka is eredményesebbé vált. Megjelent — hosszú szünet után — a Déri Múzeum 1957-es, sorrendben a 64. évkönyvvé, s igen jelentős mennyiségű tárgyrestaurálást végeztek el a múzeum munkatársai, Menyhárt József és Ditrói Béláné. A tudományos munka részeként valósultak meg igen jelentős számban az időszaki kiállítások (10 a múzeumban, 3 a múzeumon kívül és 9 társrendezésben), kiemelkedő jelentőségű volt ezek közül a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett kiállítás, az Adyemlékkiállítás és Benczúr Gyula műveinek gyűjteményes kiállítása. A következő esztendők munkájára való felkészüléshez elengedhetetlen társadalmi kapcsolatok továbbfejlődtek. Nagyobb figyelemben részesítették a múzeumot a párt- és tanácsi szervek, a társadalmi és tömegszervezetek. Rendszeresebbé vált az együttműködés a társintézményekkel (KLTE, Levéltár, Könyvtár, III, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Nagykönyvtára), valamint az alsó- és középfokú oktatási intézményekkel. Erre a bázisra s a megnövekedett belső erőre építve készült fel a Déri Múzeum állandó kiállításainak soron következő újrarendezésére. 1960— 61-ben történt meg a Déri Múzeum I. és II. emeleti kiállításainak újrarendezése. Ez is, valamint Debrecen várossá válásának 600. évfordulója is szerepet játszott abban, hogy a látogatók száma jelentősen megnőtt. 1960-ban negyvenötezerrel volt több látogató, mint az előző évben. A múzeumi gyűjtőmunkában megkülönböztetett figyelmet fordítottak a szocializmusba való átmenet korára. Dokumentumok, a kisparaszti gazdálkodás anyagai, a kisipar szerszámanyaga, fényképfelvételek gyarapították a múzeumnak az erre az időszakra vonatkozó gyűjteményét. 1961-ben a kismesterségek jellemző tárgyaival, Holló László 10 festményéből álló ajándékával és 337 db-ból álló irodalomtörténeti anyaggal gazdagodott többek között a múzeum. A munkajelentések egyre szélesedő és figyelemre méltó muzeológiai, tudományos és közművelődési tevékenységről számolnak be ez idő tájt. Az ekkor rendezett időszaki kiállítások között nyílt meg a „Felszabadult Debrecen 15 éve" c, a Szabó Lőrincre és Tóth Árpádra emlékező kiállítás, az észt—lett—litván grafikai kiállítás, s két ízben került sor közös rendezésben Holló László műveinek bemutatására. A Déri Múzeum úgy végezte munkáját, hogy ezekben az években országos szinten is a legrosszabbul 6 Béres András: A Déri Múzeum 1957-ben. DMÉ. 1957. 3.