Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 7
állt személyi ellátottságát tekintve, leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumként. (Lásd az 1961. évről szóló jelentést.) 7 1960-ban megjelent a Déri Múzeum 1958—59-es Évkönyve. Az 196l-es és az 1962-es esztendő fordulója a megye múzeumügyének újabb korszakát nyitja meg, ahogy másutt is az országban. 1962. január 1-től általános, július 1-től pedig gazdasági-pénzügyi vonatkozásban is megyei tanácsi kezelésbe kerülnek a múzeumok. Ezzel egyidejűleg 10% bérrendezésre kerül sor. A múzeumoknak megyei tanácsi hatáskörbe kerülése új helyzetet teremtett és ez egyben új és megnövekedett feladatokkal járt, célul tűzve ki a Déri Múzeum, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum és a megyében levő helytörténeti gyűjtemények egységes múzeumi hálózattá fejlesztését. A debreceni Déri Múzeum 1962. július 1-től egyben a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Igazgatósága. Mi indokolta ezt a kijelölést? Egyrészt, hogy a Déri Múzeum nemcsak a városnak, hanem a tájnak is legnagyobb múzeuma, olyan gyűjteményegységekkel, amely a muzeológiai feladatok szakmai irányítását, koordinálását is lehetővé teszi. Másrészt egyedül ez a múzeum rendelkezett olyan önálló segédgyűjteményekkel (restaurátor-, fotólabor, műhely, gazdasági egység), amelyek elláthatták az idetartozó múzeumokat, kiállításokat, gyűjteményeket. Az átszervezéssel egyidőben megkezdődött a művelődésügyi Minisztériumi Főosztálya által elrendelt általános revízió, amely 1962-ben és 1963-ban a múzeumban dolgozók idejét nagyobbrészt lekötötte. Ennek ellenére sikerrel teljesítették a gyűjtő- és feldolgozó-, a publikációs és közművelődési (akkor népművelői) munkából rájuk háruló feladataikat. 1963-ban megjelent a Déri Múzeum 1961—62. évi, sorrendben hatvanhatodik kötete. Az 1962-ben létrejött Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezethez a Déri Múzeumon kívül a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum és a tiszacsegei Múzeumház (Zsellérház) tartozott. 1964. január l-jével a hajdúszoboszlói helytörténeti gyűjtemény, melynek létrehozásában és működésében dr. Juhász Imre középiskolai tanár szerzett elévülhetetlen érdemeket, Bocskai István Múzeum néven került a megyei szervezethez. A következő években, évtizedekben aztán 19 múzeumi egységet magában foglaló szervezetté fejlődött. A hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum, illetőleg elődje a Városi Múzeum sokrétű, és igényes gyűjtő-és múzeumszervező munka eredményeként 1928 óta működik. Jeles gyűjtők, adományozók és irányítók révén olyan néprajzi, régészeti, helytörténeti, numizmatikai majd képzőművészeti anyaggal rendelkezett, hogy 1949-ben közgyűjteménnyé nyilvánították, 1951-ben pedig állami kezelésbe vették. Ekkor helyezték el a Hajdúsági Múzeumot az egykori Hajdúkerület székházában. A múzeum a helytörténet, a néprajz, a régészet, a numizmatikai anyag, a képzőművészeti gyűjtemény, s kisebb részben természettudományi anyagot is figyelembe véve komplex kiállítással tárja értékeit látogatói elé. Nemcsak állandó, de időszaki kiállításainak sorával, azok igényes megrendezésével sikerült elérnie, hogy látogatóinak száma évről-évre növekedett. A komplex kiállítás kiegészült a város XX. sz-i történetének anyagaival is, amelyben értékes munkásmozgalmi emlékek is láthatók. A munka folyamatosan növekvő színvonalához olyan nagyszerű múzeumvezetők járultak hozzá, mint H. Fekete Péter, Janó Akos, Csiha Antal, Bencsik János, s a jelenlegi igazgató Nyakas Miklós, aki szerkesztője, szerzője a Városi Tanács támogatásával megjelenő, a hajdútörténeti forrástanulmányait közzétevő Hajdúsági Közleményeknek. A tiszacsegei Múzeumház, a Tisza menti népi építkezés XIX. sz.-i jellegzetessége, egy tipikus parasztház, vagy még inkább zsellérház, amely a szegénysorsnak állít történetinéprajzi emléket. A Múzeumházat, melynek létrehozásában elsősorban Bencsik János végzett elismerésre méltó munkát, a megyei és a községi tanács, a község lakosságának példamutató közreműködésével. 1963. április 7-én került sor az avatásra, ahol Ortutay Gyula akadémikus mondott beszédet. Emlékezetes marad az a bejegyzés, amely a látogatók könyvében található, és Szabó Páltól származik. „Magyarországon az első hely, ahol klaszszikus formában megőrződik a múlt ! A múlt, amely nevel, tanít, s elbeszélhetetlen volt a 7 DMÉ. 1960—61.
