Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 54
Mgtsz 1982 óta dolgozó szövőműhelye (Tóth Pálné vezetésével) és a debreceni Húsipari Vállalat csont- és szarumegmunkáló közössége. Az 1950-ben megalakult Népművészeti Intézet által elindított mozgalom egyenes folytatása lett az 1960-as évektől szerveződő, öntevékeny, amatőr szakköri tevékenység. A népi díszítőművészettel foglalkozók széles tömege kapcsolódott be ebbe az alkotói közösségbe. Borbély Jolán 12 a szakköri munka lényegét, sajátosságát a következőkben fogalmazza meg: „Szakköreink tevékenysége kifejezetten közösségi jellegű, mert a szakköri forma mintegy új szervezeti keretet ad ennek a paraszti társadalomban is közösségi jellegű önkifejezési törekvésnek. Már nem kulturális önellátás, de nem is árutermelés, hanem a jelenkori kreativitás, a művészeti alkotótevékenység olyan megnyilvánulása, mely egyben a szabadidő felhasználásának egyik lehetősége, újtípusú önművelési formája." A szakköri tevékenység célja tehát nem az értékesítésre szánt termékek előállítása, s ebben különböznek elsődlegesen a szövetkezeti munkától. Körükben népi díszítőművészetünk gyökereinek feltárásával, rekonstruálásával, továbbvitelével olyan alkotói tevékenység folyik, melyet a szakköri tagok saját kedvtelésükre önmaguk és szűkebb környezetük szükségleteire, gyönyörködtetésére végeznek. A szakköri tevékenység „őrzője s egyben tudatos és korszerű értelmezője a hagyomány mai továbbélésének, erjesztője az emberek alkotói aktivitásának". 13 Az amatőr díszítőművészeti szakkörök egy sajátos, új közösségi formát hoztak létre. Olyan közösségeket, melyek a társadalom legkülönbözőbb rétegeit tömörítik, s melyben az egyes tagokat az a közös cél fűzi össze, hogy megismerjék és továbbéltessék legértékesebb, népi hagyományainkat. Tagjai nem elégszenek meg népi kultúránk felszíni ismeretével, mélyebbre akarnak nyúlni, azzal behatóan meg akarnak ismerkedni azért, hogy napjaink korszerű igényeihez, ízlésvilágához igazodva azokat alkotó módon továbbfejlesszék. S minderre a szakképzett szakkörvezetői irányítással működő amatőr népi díszítőművészeti szakkörök keretén belül lehetőség van. Az amatőr díszítőművészeti szakkörök többsége művelődési központok, művelődési házak keretében működik. A Hajdú-Bihar megyében az utóbbi években erősödött fel az a tendencia, hogy termelői közösségek, gyárak, üzemek, vállalatok is egyre többen igénylik a szakképzett szakkörvezető irányító munkáját a közösségekben eddig is meglevő, hobbiszinten művelt, alkotói tevékenység helyes mederbe terelésére. E tendencia előtérbe kerülését népi díszítőművészetünk reneszánszán túl nagymértékben elősegítette a „Korunk valósága" munkásművelődési mozgalom is, mely az említett közösségekben ráirányította a figyelmet népi hagyományaink feltárására, ápolására, művelésére. Történtek kísérletek szakkörök működtetésére pl. az Alföldi Nyomdában, a Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalatnál, a Húsipari Vállalatnál, a Debreceni Ruhagyárnál, a Medicornál, a Titásznál, a Volánnál, ÁFÉSZ-nél stb. A szakköri munka elért eredményei azonban napjainkban még igen változatos képet mutatnak. Az eredményeket nagymértékben meghatározza az, hogy az illető közösségek kulturális ügyeit intéző szakemberei mennyire érzik fontosnak a szakköri tevékenységet, mennyire ismerik fel azok ízlésnevelő, környezetalakító és környezetformáló szerepét. Szinte országosan is egyedülálló eredményeket ért el ezen közösségek díszítőművészeti szakkörei közül a Biogal Gyógyszergyár 1972 óta működő Népművészeti Szakköre. Az akkori 10—15 fős szakkör — a Szebellédy László szocialista brigád tagjai — Menyhárt Erzsébet (Népi Iparművész) irányításával kulturális vállalásként nemes feladatot tűzött maga elé: megismerni népi hímzéshagyományainkat, a modern kor igényeinek megfelelően olyan hímzéseket készíteni, melyek átörökítik a ma már csaknem teljesen feledésbe merült hímzésmotívumokat. A szakköri munka — több szempontból is — hamarosan túlnőtt a kezdeti elképzeléseken. A Szebellédy brigád példája nyomán megélénkült az egész gyárban a műkedvelő, alkotói tevékenység, több brigád tagjai kezdtek hímzéssel, fafaragással, fém- és bőrmunkával foglalkozni. A legnagyobb eredményt a népi hímzés területén érték el. Szakértő vezetőjük irányító munkája segítségével, türelmes és igényes, helyszíni gyűjtő-, kutató- és feldolgozó munkával megismerték népi hímzéshagyományunk legkülönbözőbb rétegeit és típusait. 12 Borbély Jolán: Díszítőművészeti szakkörök, új kísérletek. In: A népművészet tegnap és ma. (Budapest, 1976) 74. 13 Bánszky Pál: A népművészet és a mindennapok tárgyai. In: A népművészet tegnap és ma. Budapest, 1976. 67. 1.
