Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 55

Mindemellett magaszintű technikai tudásra és biztos komponáló készségre tettek szert. 1973 óta munkáikat évente rendszeresen bemutatják a gyár dolgozóinak. Az igazi műhelymunkává vált szakköri tevékenység fontos mozzanata lett Debrecen és Hajdú-Bihar megye kulturális életének, sorra mutatkoztak be kiállításaikkal, sikerrel szerepeltek regionális és országos pályázatokon egyaránt. Mindezen eredmények mellett munkásságuk igazi értelmét nem elsősorban a szakmai és közönségsiker —• s különösen nem az üzleti vállalkozás — adja, hanem az, hogy hímzéseikkel legszebb hagyományaink kerülnek be a gyár dolgozóinak otthonába, s mindezzel lakáskultúrájukat a legnemesebb irányban fejlesztik tovább. Országosan is kiemelkedő szakköri tevékenység folyik a Volán és a Titász hímzőszakkörein belül is Lyachovics Józsefné és Kökényessy Györgyné vezetésével. Munkáikban a szűkebb pátria hagyományain már túllépve más tájegységek hímzéshagyományainak és a történeti hímzések továbbvitelére vállalkoztak, mellyel országosan is szép eredményeket értek el. A művelődési otthonokon, üzemeken, vállalatokon túl állami, párt- és társadalmi szervek (tanácsok, helyi pártbizottságok, Hazafias Népfront, Szakszervezeti Bizottságok, TOT stb.) egész sora tartja saját feladatának is a megyei díszítőművészeti körök munkájának segítését, pályázatokat írnak ki, kiállításokat, előadássorozatokat rendeznek rendszeresen, népszerűsítő kiadványokat jelentetnek meg, megteremtve mindezekkel a tárgyalkotó népművészet korszerű és szakszerű műveléséhez szükséges hátteret. A szakkörön belül folyó munkának bizonyos minőségi szakaszait különíthetjük el. A kezdeti szakasz, az ismerkedési szakasz, mely elsősorban a hagyomány, a választott népi díszítőművészeti ág megismerését tűzi ki feladatul. Minderre igen nagy szükség van, hiszen egyre többen kapcsolódnak be a szakköri munkába olyanok, akik már nem birtokolják a hagyományt, nem birtokolják a múltat. A szakkörökön belül az ismeretanyag megszerzésének különböző formáival találkozunk : — elméleti oktatás (előadások formájában), — a múzeumi gyűjteményekben fellelhető népművészeti alkotások beható tanulmányozása, (Ezekben a munkákban igen nagy segítségére lehetnek a szakköröknek néprajzos, népművelő, muzeológus szakemberek), — a helyszínen végzett gyűjtőmunka, mely kezdetben a helyi hagyományok feltárására irányul, majd ily módon más tájegységek hagyományait is sorra megismerik a szakkörök. Ebben az ismerkedési szakaszban a szakköri tagok csak a hagyomány reprodukálására, azaz változtatás nélküli követésére vállalkozhatnak. A szakköri tagok csak a választott népi díszítőművészeti ág sajátosságainak teljes ismeretében, biztos technikai készség és tudás birtokában képesek túllépni a reprodukáló gyakorlaton, csak ezek után tudnak egyéniségük kibontakoztatását is szolgáló új értékeket teremteni, a hagyományost alkotó módon továbbfejleszteni. Természetesen nem minden szakköri tag képes ez utóbbira, többen megmaradnak a reprodukció szintjén. Az ő munkájukat —• elsősorban a tervezés terén — általában a szakkörvezetők segítik. A népi díszítőművészeti szakkörvezetők képzésének és továbbképzésének irányítása a Népművelési Intézet feladata. Az intézet által összeállított tematika és követelményrendszer szerinti oktatás a megyékben az 1950-es évek végén indult el. Hajdú-Bihar megyében az első szakkörvezetői tanfolyam 1964-ben kezdődött a népi hímzés kategóriában. Azóta már a 4. szakkörvezetői csoport fejezte be hároméves tanfolyamát, ezzel a megyében 76 „C" kategóriás népi hímzőszakkör-vezető tette le sikeres vizsgáját a néprajz, a díszítőművészet, a művészettörténet és közművelődés témaköreiből és adott számot gyakorlati ismeretekből is. Az 1980-as évek elején megindult a szövőszakköri tanfolyam is, mely a megyében 29 hallgatónak adta meg a „C" kategóriás szakképzett, szakkörvezetői képesítést. A népi díszítőművészet további ágaiban a szakkörvezetői képzés országosan —- így megyénkben is — megoldatlan. Sürgető feladat lenne ennek megoldása, országos rendezése. A népi díszítőművészet, a tárgyalkotó népművészet oktatása ma még kizárólag a közművelődés területén van jelen és szinte csaknem teljesen hiányzik a közoktatásban. Országosan vannak ugyan kísérletek tanárképző- és tanítóképző intézetekben — így a debreceniben