Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 53
— a Püspökladány és környéke Háziipari Szövetkezet 176 foglalkoztatottal 9 millió forint termelési értéket állított elő. Az 1980-as évektől a termelés mérséklődésének lehetünk tanúi. Ennek oka elsősorban a kereslet (hazai és külföldi egyaránt) csökkenése, a piaci viszonyok nehezebbé válása, továbbá a termelési költségek növekedése volt. 10 Mindezek miatt a szövetkezetek jövedelmezősége is romlott. Ilyen körülmények között a szövetkezetek legfontosabb feladata az újítás, a termékválaszték bővítése lett. így került sor a Debreceni Háziipari Szövetkezetben és hajdúböszörményi szövőrészlegében a naturális len, kender és pamut alapanyagú szőttesek készítésére, melyek többsége Holb Margit iparművész tervei alapján készült, termékei a közönségsikeren túl több ízben elnyerték a NIT díjait is. A szövetkezeten belül továbbra is készítik a keresett szűrrátétes termékeket, mindez a debreceni szövetkezetben 28—30 főnek, nádudvari részlegében pedig közel 100 főnek ad elfoglaltságot. Az utóbbi részlegben megkezdték a szűrhímzéses termékek : párnák, futók, terítők készítését is. A szövetkezeti munkában napjaink egyik legfontosabb feladata a továbblépés, továbbfejlesztés további lehetőségeinek feltárása, felkutatása. Ebben a munkában a HISZÖV megszűnése után (tagszövetkezetei a területi szövetséghez kerültek) az újjászervezett NIT (1982) és a néprajzos szakemberek szerepe is megnőtt. Bár a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetekben hagyománygyűjtő, hagyományőrző és a helyi tradíciókra épülő, értékalkotó munka folyik, tevékenységüket mégis elsősorban a piaci igényeket kielégítő tömegtermelés, a széria árutermelés határozza meg. A művészi tevékenység és a kereskedelem, azaz az alkotás árujellege nem feltétlenül ellentétes egymással. Lehet míves, hagyományhű termékeket is forgalmazni, mint ahogyan példa erre néhány, kitűnő népművészeti bolt, köztük a Hajdú-Bihar megyei Kölcsey Ferenc Művelődési Központ boltja is. Ma a gyakorlat többségében azonban mégsem ezt bizonyítja. A piaci igényeket kielégítő tömegáru termelés több szempontból is a minőség romlását eredményezi. 11 A szövetkezetek a gazdálkodás hatékonyságának és a termelés jövedelmezőségének növelése érdekében arra kényszerülnek, hogy a míves termékeik számát csökkentsék, mivel ezek munkaigényes előállítása nem kifizetődő. Az árutermelés, a tömegáru előállítása nem engedi meg a míves, kézműves technológia alkalmazását, tehát a művészi szempontokkal szemben a gazdasági szempont kerül előtérbe. A népi iparművészeti tárgyak egyik varázsát pedig éppen ez a kézműves technológia és az általa biztosított mívesség adja. A kézműves technológiát sok esetben felváltja a modern technika és technológia. Ennek alkalmazásában azonban csak odáig lehet elmenni, amíg az nem sérti és nem torzítja a tárgyak hagyományból táplálkozó, hagyományba nyúló esztétikáját, nem tompítja azok MÍVESSÉGÉT (megengedhetetlen pl. az olajfesték tányérokon való alkalmazása vagy a műszálas fonállal való hímzés). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk azt is, hogy a tömegtermeléssel előállított szériaáruk olcsóbbak a míves, kézműves technológiával készült termékeknél, így azokat többen megvásárolhatják. Amennyiben ezek a szériaáruk a szakmai követelményeknek is megfelelnek, jelentős közízlésformáló, közízlésfejlesztő, esztétikai igényeket kielégítő és nevelő szerepet tölthetnek be. Jelentős problémát okoz az, hogy a szövetkezetek termelését elsősorban a piaci igény határozza meg. A piaci igény pedig a mindenkori vevőkör közízléséhez és pénztárcájához igazodik, melyek közül sajnos ma még egyik sem a míves, kézműves termékeknek kedvez. A közízlés többségében még mindig nem ezeket tartja szépnek, bár már e téren is óriási átalakulás tapasztalható. Amennyiben a művészi igényesség nagyobb teret kapna a kereskedelmi szempontoknál, a közízlés formálása terén is nagyobb eredményeket érhetünk el. Általában szövetkezeteinkben megvan a készség nemes hagyományaink továbbvitelére. Mindenekelőtt meg kell találniuk egy olyan középutat, mely sikeresen ötvözi ezen népi iparművészeti tárgyak kettős arculatát, azaz, hogy egyszerre legyenek magas művészi színvonalon előállított, míves munkák és áruk is. Ezekre találunk példát néhány olyan, az üzemekben és szövetkezetekben melléküzemágként működő csoportokban, melyek átmenetet képeznek a szövetkezeti és az amatőr szakköri munka között. Ilyen a Hosszúpályi Petőfi 10 Lendvai István: i. m. 83. 11 Vadas József: Népi iparművészet avagy a nép iparművészete, Kritika 78/9. 11—12.
