Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 52
A Háziipari Szövetkezetek kezdettől fogva csoportokba tömörítették az egyes népi díszítőművészeti alkotókat, nyugodt munkakörülményeket biztosítottak számukra, termékeik értékesítéséről gondoskodtak. Legfőbb céljuk a népi hagyományainkból táplálkozó, értékesítésre szánt termékek előállítása volt. A szövetkezetek munkája több mint harmincéves fennállásuk alatt jelentősen változott, formálódott. Az 1950-es évek elejének munkáját a sajátos profil kialakítása, az anyaggyűjtés, az ismeretanyag bővítése adta. Valamennyi szövetkezet igyekezett a tájegységére jellemző, helyi etnikai sajátosságokat tükröző profil kialakítására, az ennek megfelelő termékek előállítására. így megyénkben az egyes szövetkezeteknél a következő ágazatokkal találkozunk : — a Debreceni Háziipari Szövetkezetben: szőttes, szűrhímzés, szűrrátét, cirokseprű, horgolt áru, hímzett gyerekruha, gépi kötöttáru, az 1970-es évek elején 5—6 évig a kosáráru, — a Hajdúsági Szalma és Vegyes Háziipari Szövetkezetben: kosáráru, fonásáru (szalmafonat), cirokseprű, háztartási faáru, textilruházat, kézimunka, kötöttáru, — a Püspökladány és környéke Háziipari Szövetkezetben: gyékényáru, textilkonfekció, — a Polgári Kosárfonó Háziipari Szövetkezetben: kosár- és fonottáru, fűzbútor, ruhaipari cikkek. A háziipari szövetkezetek induló munkáját segítő, anyaggyűjtő, ismeretanyagbővítő törekvésekre nagyszerű példa lehet Nyakas Miklósné szövőnő tevékenysége, aki az ötvenes évek elején faluról falura járva felgyűjtötte a bihari és nyírségi falvak jellegzetes szőtteshagyományait, motívumkincseit. Mint a Debreceni Háziipari Szövetkezet szövőrészlegének vezetője és tervezője 1952—1970-ig ezen összegyűjtött, óriási anyagot a hagyomány maximális tiszteletbentartásával dolgozta fel és saját alkotói tehetségét és fantáziáját hozzáadva termékenyen továbbfejlesztette azt. A szövetkezeten belüli hagyományhű, minőségi munka kialakításának elsőrendű letéteményesei voltak továbbá azok a mesteremberek, akik egykor, a hagyományos, paraszti közösségen belül még művelték a kézműves mesterség valamely ágazatát. Ezek a hagyományban még benne élő, a hagyományos formákat, díszítményeket, motívumrendszereket még ismerő és készítő alkotók a szövetkezet keretein belül — ismereteiket átadva — tovább kamatoztatták tudásukat. Mivel a megye szövetkezeteiben az említetteken túl népi díszítőművészetünk más ágazatai nem voltak képviseltetve, azok művelői a budapesti szövetkezetekhez csatlakoztak (fazekasok, bőrművesek, kulacsosok, mézeskalácsosok, kalaposok). A hivatásos népi iparművészet műhelyei ez időszakban, sőt még a hatvanas években is elsősorban a szövetkezetek voltak. Az 1960-as évek elejétől a növekvő turizmus a népi iparművészeti termékek iránti fokozottabb érdeklődést hozta. A szövetkezetek előtt ekkor kettős feladat állt: — a termékek mennyiségi növelése és — a művészi színvonal emelése. Ez utóbbi feladat megoldásában jelentős szerepet vállaltak a múzeumi és népművelő szakemberek. A 60-as évek végén bevezetett új gazdasági irányítási rendszerünk tovább ösztönözte a szövetkezeteket a művészileg igényes és piacképes termékek előállítására s ugyancsak ezirányban hatott a népművészet világszerte jelentkező reneszánsza is. Az 1980-as évekig a szövetkezetekben a népi iparművészeti és háziipari termelés folyamatos növekedését tapasztalhattuk. Az országosan több, mint 56 ezer embert foglalkoztató, 70 népi iparművészeti és háziipari szövetkezet termelési értéke ekkor 3,5 milliárd forint volt. 8 A Hajdú-Bihar megyei szövetkezetek termelési összértéke ebből közel 85 millió forint volt, 9 s a következőképpen oszlott meg: — a Debreceni Háziipari Szövetkezet 744 foglalkoztatottal 39 millió forint, — a Hajdúsági Szalma és Vegyes Háziipari Szövetkezet 482 foglalkoztatottal 28 millió forint, — a Polgári Kosárfonó Háziipari Szövetkezet 235 foglalkoztatottal 10,2 millió forint, 8 1980-as adatok, In: Nagy László: A magyar népi iparművészet harminc éve (Bp. 1983) 26. 9 1977-es adatok, In: Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek. (Bp., 1978)