Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 11

lokálpatriotizmus, a helyi múzeumpártolók, a megyei párt- és tanácsi szervek támogatásával, a Déri Múzeum segítségével a hagyományhoz, a hely és a táj kultúrtörténeti értékeihez méltó múzeum jött létre amelynek első múzeumvezetője Héthy Zoltán lett, aki továbbra is jelentős erőket mozgósított a továbbfejlődés érdekében. Ugyanekkor nyílt meg Balmazújvároson a Helytörténeti Múzeum, kiemelten kezelve a haladó forradalmi hagyományokat, a földmunkásmozgalmat, a föld nélküli parasztok életének, a népélet hagyományainak bemutatását, kellő figyelmet szentelve a felszabadulást követő történelmi átalakulásra. A hetvenes évek elején tovább gazdagította a megyei múzeumi szervezetet az ugyancsak Balmazújvároson, a Kadarcs u. 6. sz. alatt álló, fehér falú nádfedeles házban, az író egykori lakóhelyén berendezett Veres Péter-emlékmúzeum. A ház falán emléktábla tudatja: „... Ha valaha valaki, kritikus vagy irodalomtörténész, azt keresi majd, ki vagyok, mi vagyok a forrást itt keresse a Hortobágy szélén." Ekkor nyílt meg Hajdúhadházon a Földi János-emlékház. A XVIII. sz. második felének polihisztora egykor a múzeumának helyén álló lakóházban élt. Tudományos munkásságát, annak jelentőségét méltató kiállítás még teljesebbé tette a megye múzeumi hálózatát. Ezekben az években, a Déri Múzeum kiköltözése ellenére jó volt a kiállítások iránti közönségérdeklődés. Az 1974-es közművelődési párthatározat elismeréssel szólt a múzeumok tevékenységéről, ugyanakkor újabb feladatok megoldására is felhívta a figyelmet, a munkások és az ifjúság művelődésének támogatására. Erre a múzeumok is több irányból kaptak ösztönzést. Az ifjúsági és nőpolitikái párthatározat, az ifjúsági törvény, majd később a közművelődési törvény egyaránt a művelődés társadalmi bázisának növelésére ösztönzött, s az ennek következtében — várhatóan — növekvő igények színvonalas kielégítését tűzte ki célul. A többi közművelődési intézménnyel, vállalatokkal, tömegszervezetekkel való kapcsolat a közös célok érdekében még tovább erősödött. A Hazafias Népfront Honismereti Bizottságának munkájában sokoldalú tevékenységet folytattak a múzeum munkatársai, élükön Dankó Imrével.

14 Üzemek, vállalatok szocialista brigádjai (Állami Építőipari Vállalat, Volán, Járműjavító, Biogal, Nagyalföldi Kőolaj, hajdúböszörményi üzemek és termelőszövetkezetek és így tovább) támogatták a múzeumok munkáját, szélesítették saját közösségeikben a múzeumbarátok körét. A múzeumi munkáról szóló, az évkönyvekben közzétett jelentések arról számolnak be, hogy bár a működési nehézségek nagyobbak voltak a rekonstrukció, a felújítások s az új múzeumi egységek működtetése miatt, a gyűjtő- és tudományos fel dolgozómunka széleskörűen, megfelelő intenzitással folyt. A műtárgyállomány gyarapodása átmenetileg csökkent a Déri Múzeumban (a korábbi 16—17 ezer helyett 11—12 ezer volt évenként), viszont a megye más múzeumi egységeinél jelentősen növekedett. Az újonnan létesült múzeumoknál (Berettyóújfalu, Balmazújváros, Hajdúszoboszló) a gyűjteményi anyag kiegészítése érdekében végzett munka igen jelentős volt ezekben az években, s ebbe bekapcsolódtak a Déri Múzeum munkatársai is. A múzeumi közművelődési munka feltételeinek fejlesztését jelentette, hogy 1975-ben közművelődési csoport jött létre a Déri Múzeumban Fodor Péter vezetésével, aki egyben a múzeum igazgatóhelyettese lett. Munkatársai lettek Cs. Tábori Hajnalka és Ormosi László. A személyi feltételek valamivel kedvezőbbé váltak a hetvenes években. Frissen végzett, pályájuk elején tartó fiatal muzeológusok kerültek a múzeumhoz. Szőllősiné Kürti Katalin, Papné Szalay Emőke, Szathmári Ibolya, Sz. Máthé Márta, Vajda Mária, Fodor Péter. Többen épp múzeumi ösztönzésre szereztek diplomát, s váltak múzeumi szakdolgozóvá. T. Horváth Ildikó, Héthy Zoltán, Ormosi László, és mások is. A felügyeleti szervek és a múzeumvezetés ösztönözték a magasabb képzettség megszerzését. A pályakezdő és 8—10 éve dolgozó muzeológusok a 70-es évek végén és a 80-as évek elején egyetemi doktori címet szereztek. Tudományos munkásságuk eredményei nagyra értékelt publikációkban, tudományos közleményekben váltak ismertté. Helytörténeti monográfiák elkészítésének munkájában vettek részt (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Berettyóújfalu stb.). 14 DMÉ. 1974. 865.