Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)
Odalszámok - 12
Közben a Déri Múzeum épületének rekonstrukciója megfelelő ütemben haladt, s 1976-ra befejeződött, s az év első felében megtörtént a visszaköltözés, amely közös munkát és szervezettséget követelt, s rendben, a műtárgyak gondos védelmével ment végbe. Már akkor kiderült, hogy a három év alatt egyébként is jelentősen megszaporodott műtárgyállomány befogadására szűknek bizonyul a felújított Déri Múzeum. Nemcsak Debrecen, de a megye, az egész múzeumügy, sőt a kulturális élet jelentős eseménye volt az, hogy 1977. szeptember 30-án megnyílt a Déri Múzeum új állandó kiállítása, a múzeum két emeletén, reprezentálva a régészet eredményeit, Debrecen és környékének helytörténetét, a Dérigyűjteményt, s az igen jelentős képzőművészeti anyagot, középpontjában az Ecce Homóval. Az esemény egyúttal az országos múzeumi és műemléki hónap megnyitója is volt, s megemlékezés a debreceni múzeum fennállásának 75. évfordulójára. Az új kiállítás történeti, helytörténeti anyagába, annak befejező részébe épült be az addig a Hámán Kató úton levő Munkásmozgalmi kiállítás anyagának jelentős része, biztosítva azt, hogy ily módon sokkal több látogató találkozhat ezekkel a forradalmi emlékekkel. Az 1977-es évkönyvben közölt, a látogatottságot kimutató statisztika is bizonyítja ezt. 15 Ebben az évben az időszaki kiállítások között ismét akadt jó[néhány kiemelkedő jelentőségű, így pl. az „Ady és Debrecen" c. centenáriumi emlékkiállítás, Vadász Endre festőés grafikusművész kiállítása, melyet később Sz. Kürti Katalin rendezésében a Nemzeti Galériában is bemutattak. Szovjet képzőművészek rajzkiállítását is láthatták a múzeumlátogatók. A múzeumi szervezet további fejlődését reprezentálta az évtized végén még két, az itteni képzőművészeti hagyományokat méltó módon kiemelő múzeumi kiállítás, valamint a Püspökladány 1978-ban megnyílt múzeuma. Debrecenben, a tócóskerti Margit utcában élt és alkotott Holló László Kossuth-díjas festőművész. Életének utolsó éveiben a városnak adományozta több száz olajfestményét és rajzát azzal, hogy azokból a város majd kiállítást rendezzen volt otthonában. Halála után alig több mint másfél esztendő elteltével, 1978. márciusában nyílt meg a volt Hrabéczy-villában Sz. Kürti Katalin rendezésében a Hollóhagyatékot bemutató emlékmúzeum, amely most bővítés és átrendezés alatt áll Debrecen Város Tanácsa és a Déri Múzeum gondozásában, hogy 1987-ben, születésének 100. évfordulóján új, művészetéből még többet bemutató kiállítás nyíljon. Ugyancsak 1978-ban nyílt meg Hajdúböszörményben, egykori lakóházában Káplár Miklós festőművész műveiből készült emlékmúzeum. Ezzel az Alföldet és az alföldi embert kitűnő egyéni festői látással ábrázoló művész megbecsülése, s a műveihez, azokon keresztül hozzá kerülhettek közelebb nagyon sokan a művészetet szeretők közül. 1978. októberében Püspökladányban is új múzeum nyitotta meg kapuit, Karács Ferenc reformkori rézmetszőnek, a Sárrét világának állítva emléket. A helytörténet, a Nagy-Sárrét földművelése, állattartása, háziipara és a paraszti életmód a tárgya a 4 részből álló kiállításnak, s létrehozásában olyan kitűnő múzeumpártolók működtek közre, mint Rettegi Istvánné és Dorogi Márton. 1979-ben elkészült a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum épülete is. Gazdag kiállítása és raktára egyaránt. A múzeumi munkát nemcsak a diákok, a város vezetői, termelő üzemei akkor is, azóta is segítik, áldoznak érte. Az új évtized még be sem köszönt, már folynak az előkészületek az Irodalmi Múzeum és a Medgyessy Ferenc életművét bemutató emlékmúzeum létrehozásáért. De érdemes még egy pillantást vetni az új múzeumok mellett az ún. belső munkára is. Ennek részletezése most itt nem szükséges, az Évkönyvek közlései, az évenkénti jelentések bőséges információkat adnak ezekről. A múzeumi munka fejlődésének jelentős állomásai a régészeti leletmentő ásatások, értékes emlékanyaggal gazdagították a gyűjteményt és a régmúlt korokra vonatkozó ismereteket. Ilyen volt pl. Berettyóújfalu-Herpályon végzett, a magyar és a szovjet tudományos akadémiák teli-ásatása is. De ilyenek azok a középkori templomfeltárások, amelyek a Műemléki Albizottság, a Hortobágyi Intéző Bizottság, és a Déli Múzeum összefogásával, sokak támogatásával valósultak és valósulnak meg. Erről külön írás számol be. A helytörténet és a néprajz művelése is számos, országosan is figyelemre méltó eredményt mutat. Nem véletlen, hogy a nagy tapasztalattal és tudással rendelkezők közül Dankó Imre 1977-ben, Módy György 1978-ban, Varga Gyula 7955-ban megkapta a muzeológusok leg15 DMÉ. 1977. 567—572.
