Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

Jakab és Pál gondosan törődtek közvetlen belső szolgáikkal. 1330. február 17-én — feltehetően Debrecenben — kelt oklevelükben Mérő Pálnak és Andrásnak adományozták a biharmegyei Csalános és Léta közötti Dióstelek birtokot. Mindkét famulus már Dózsa nádort is hűségesen szolgálta."

1- Láttuk, hogy a posztókereskedő János ügyében Jakab milyen keményen lépett fel atyafiával Semjéni Mihállyal szemben is. De Jakab feleségéről is tudjuk ugyanezt. 1326. március 25-én Debrecenből írt levelet rokonának Kállai Egyed fia Iván mesternek, amiben kéri, utasítsa bagosi tisztjét, adassa vissza a Debreceniek tursámsoni jobbágyaitól a szomszédos erdőben elvett két ökröt, egy köpönyeget és két fejszét.

103 A település további fejlődésére — elsősorban a debreceni jobbágyok jogállapotára — nyilván nem maradt hatás nélkül Nagy Lajos királynak az az 1347. évi döntése, mellyel Dózsa fiát Jakabot és minden jobbágyát, tehát az uradalom tartozékainak jobbágynépességét is, kivette minden bíróság hatásköre alól.

m A távolabbi rokon Péter fia Jakab nem nagyon szerepel forrásaink között. Feltehetően saját birtokrészén — Mesterfalván — lévő kúriájában élt. A Dózsa fiakkal az 1350-es évek derekán perbe keveredett, Jakab és Pál ugyanis meg akarták szerezni Péter fia Jakab debreceni birtokrészét. A váradi káptalan 1358. november 13-án az országbíró parancsából debreceni birtokuk ügyében Péter fia Jakabot és fiát Dávidot törvény elé idézte a Dózsa fiak ellen. Az egri káptalannál is panaszt tett Péter fia Jakab, de mint káptalan 1359. október 16-án kiadott okleveléből megtudjuk, elfogadta a nyilván kikény szeri tett birtokcserét. Debreceni részbirtokát átadta Jakabnak és Pálnak.

105 Péterfia Jakab bizonyosan egy-két éven belül meghalt. Ezután sem fiáról Dávidról, sem annak esetleges leszármazottairól nem tudunk. így Debrecen egész birtoka osztatlanul a Dózsa fiak kezére került. Debrecennek 1340 előtti félévszázados gazdasági fejlődése, népességének számottevő növekedése, a tanács kialakulása s nem utolsósorban az egész mezővárosias település egységes birtoklása vezetett oda, hogy a Dózsa fiak Nagy Lajostól privilégiumot kértek Debrecen részére. A kiráty 1361. május 1-én Váradon kelt oklevelében megadja a városlakók és hospesek részére a bíró és esküdtek szabad választásának jogát, akik lakostársaik (consocios) minden ügyében ítélkezzenek. Továbbá azt a jogot, hogy debrecenieket se földesúr se bármilyen rendű hatóság nem tartóztathatja le, velük szemben peres ügyüket a város bírája előtt kell lefolytatni.

100 A király az oklevél bevezetésében kiemeli, hogy a debreceniek nemcsak irányában hanem már Károly Róbert alatt kitűntek hűségükkel és az ellene lázadókkal szemben vérüket hullatták. Bizonyítja ez azt, hogy az 1316. június végén lezajlott debreceni csatában nemcsak a Debreceni család serviensei, hanem a debreceni jobbágyok is részt vettek, abban a királyi seregben, melynek Dózsa volt a hadvezére. A király egy hónap múlva újra írva kiadta ezt a privilégium-levelet. A Dózsa fiak nem sokkal ezután távozhattak 102 Anjou-kori okmánytár II. 462. 103 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér I—XII. (Budae, 1829—1844) VIII, 3. 171. 104 Kállay-család levéltára I. 204. 105 Anjou-kori okmánytár VII. 490. — Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtára. Kézirattár. R. 781. 5. és 6. — Péterfia Jakab és fia Dávid a Dózsa fiáktól Ernyefiaistvánpályija és Mojspályija falvakban — Hosszúpályi és Monostorpályi — levő részeket kapta meg. 106 A privilégium-levelet lásd A hatszázéves Debrecen (Szerk. Komoróczy György. Debrecen, 1961) 23—25. X