Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
az élők sorából. 1362-ben mindkettőjüket már mint elhaltakat említik. 10 ' Jakab és Pál négy évtizedig voltak Debrecen és az uradalom földesurai. Ha szabad így mondanunk, közszereplésük korántsem volt olyan látványos és fontos, mint apjuké, vagy a debreceni uradalmat megalapozó Rophoin báné. Viszont földesuraságuk alatt lett Debrecen ténylegesen, majd jogi értelemben véve is mezőváros. Nemcsak az uradalmat gyarapították újabb falvakkal, hanem rendkívül sokat tettek Debrecen gazdasági fejlődésének előmozdítására. Feltehetően az 1350-es években újabb földeket juttatnak a communitas kezére, elsősorban a településtől nyugatra. A kereskedelmi-ipari tevékenységet jelentősen támogatták, időszakukra esik a helyi kézműiparosok közül a vargák céhbe állása 1355 körül. Az 1361. évi privilégiummal pedig elindították a városi önkormányzat majd még nagy utat megtevő kialakulását. Itt kell szólnunk arról, hogy volt-e ebben a korban a városigazgatásnak, a törvénykezésnek külön e célra rendelt épülete, azaz tanácsháza. Bizonyosan nem, hiszen ekkor ezeket a feladatokat még a mindenkori városbíró házában is el lehetett látni. Jakab és Pál halála után a város földesurai Jakab feltehetően másodszülött fia István, Pál fia Gergely és ez utóbbi már elhalt testvérének Lászlónak a két fia János és Miklós lettek. 1364. június 18-án Lajos király Jakab fia István — akkor az oklevél szerint még ,aule nostre iuvenis' —, Pál fia Gergely és unokaöccsei László fia János és Miklós kérésére átírta az 1361. évi privilégiumot. 108 Istvánnal különböző peres ügyekben 1367-ben. 1374-ben, 1379-ben, 1380-ban és 1382-ben találkozunk, többnyire birtokperekben a család más tagjaival együtt. lofl Utoljára 1389-ben szerepel. Ekkor Zsigmond király utasítja az ország hatóságait, hogy Debreceni István és Debreceni János fia László jobbágyai felett ne bíráskodjanak. 110 Pál fia Gergely ugyancsak birtokperben 1378-ban és Istvánnal együtt 1379-ben, 1380-ban és 1382-ben kerül szemünk elé. 111 Az egyaránt hosszú életű Istvánnak csak egy leánya, Gergelynek pedig nem volt utódja. Bizonyos, hogy a család birtokügyeit a két idősebb unokatestvér intézte az 1370-es években. Gergely unokaöccsei, István másodunokaöccsei, a László-fiak közül Miklós 1365 körül meghalhatott, forrásainkban később nem tudjuk nyomát lelni utódainak sem. János pedig szintén csak az 1378., 1379. és 1380. évi birtokperekben szerepel. Őket mind a két nagybátyjuk túlélte. Az 1380-as években már öreg István mellett a város földesura az utolsó Debreceni, János fia László. Ök kérték 1389-ben Zsigmond királyt, hogy újítsa meg a Dózsa fiaknak még Nagy Lajos által 1347-ben adományozott jogot arra, hogy jobbágyaik felett idegen bíróság ne ítélkezhessen. A Debreceniek utolsó nemzedékeinek tevékenységéről keveset tudunk. Jakab és Pál fiai és leányai házasságkötéseikkel szorosan kapcsolódtak az 1360 utáni arisztokráciához. Jakab fia István első felesége Gutkeled nembeli Dobi Margit, ebből a házasságból származó egyetlen leányát Ilonát Domoszlói Demeter vette el. Pál nagy kort megérő gyermektelen fia Gergely somlyai Báthori Erzsébetet vefcte feleségül. Pál egyik lányát Szécsi Miklós későbbi nádorhoz, másik leányát Hédervári Miklóshoz adta férjhez. 112 A Dózsa nádor ágát egyenes fiágon folytató Pál fia László feleségének nem ismerjük a nevét, de sajnos nem tudjuk, hogy ki 107 Komáromy i. m. 74. 108 A hatszázéves Debrecen, i. m. 24. 109 Zichy okmánytár III. 336, 587—593, IV. 101—102, 167, 238—240. 110 Zichy okmánytár IV. 388. 111 1378: Zichy okmánytár IV. 65—66. — és a 109. jegyzetben megadott helyek. 112 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása (Bp. 1970) 154.
