Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
Róbert meglátogatta Debrecent, néhány napot töltött itt 11. és 15. között. Ezt utóbbi napon Debrecenben kelt oklevele tanúsítja. 93 Másnap Derecskén volt, ott szintén oklevelet bocsájt ki. Ebben eltörli a Dózsa fiainak birtokán. Böszörményben szombatonként tartott vásárt, mivel az Egyed fia Iván comes Kallóban ugyancsak szombatonként tartani szokott vásárát károsította. 94 A királyi döntés azért érdekes, mert ezt megelőzően Debrecenben járt. A Dózsa fiak — úgy tűnik — most és későbben apjuk érdemeire való tekintettel is kedvelt hívei, mégis jogaik ellen dönt. Jakab és Pál nyilván csak azért nem tiltakozott, mert böszörményi heti vásáruk már nem volt olyan jelentős, mint amikor arra jogot kaptak. A böszörményi vásár elsorvadásának csak egyetlen magyarázata lehet, — a település közelsége Debrecenhez. Véleményem szerint ez a Dózsa fiakat sújtó királyi határozat közvetett bizonyítéka, hogy az 1300—1320-as években Debrecennek vásártartási joga volt. A debreceni kereskedő jobbágyság kapcsolatait, vagyoni helyzetét világítja meg egy ugyancsak 1326-ból származó adatunk. Dezső mester, Debreceni Jakab szabolcsi alispánja és a négy szolgabíró előtt október 24-én Jakab jobbágya, Kamarás János Nagysemjéni Mihálynak 2 vég tourna-i posztót adott zálogba a korábban felvett 1 márka tartozása fejében. Ennek a tartozásnak a kifizetésére pedig 12 vég tournai-i posztót adott át. 95 Debrecen népességére, gazdasági fejlettségére következtethetünk az 1332— 1337 közötti pápai tizedjegyzékből. Az első évben László pap és káplánja 60+6 garas, a második évben László 110 garas, a harmadik évben László 115 garas, a negyedik évben ugyanaz a László plébános és Miklós pap 112 garas, az ötödik évben — hiányos fizetés — László egymaga 76 garas és a hatodik esztendőben László 75, Miklós pap pedig 37 garas pápai tizedet fizetett. Ez 112 garas évi átlagot ad, amihez a mezőváros tizedjegyzékbe felvett másik egyházának, a Szent László egyháznak évenkénti 22 garasát hozzáadva, az egész Debrecenre 134 garas pápai tizedet lehet évi átlagnak számolni. Ez azt mutatja, hogy Várad és a váradelőhegyi prépost, valamint a szentjobbi apát után az egyházmegyében Debrecen adja a legtöbb tizedet. Bihar mezőváros is csak évi 50 garas átlaggal következik Debrecen után. Györffy György számítása alapján minden garasra feltehetően 4 jobbágytelket számíthatunk. 96 Következtetéseinknél azt kell figyelembe venni, hogy a Károly Róbert által bevezetett kapuadó korában a jobbágytelek csak elvileg felelt meg egy családnak. Ha egy telekre öt főt becsülünk — Debrecenben már jelentős a jobbágytelek rendszerén kívül élők száma —, akkor ji m ezőváros lakosságát 2500 lélekre tehetjük. A XIII. század végi becsült népességszámnak ez a megsokszorozódása csak a földesurak általi betelepített hospes-ekkel és a környék falvaiból beköltözött jobbágyokkal magyarázható. Debrecen mezővárosi fejlettségére még hangsúlyosabban világít rá az, hogy amikor 1332-ben Károly Róbert árumegállító jogot adományoz Nyírbátornak. S z a t m á r. ~N émëtl és Kalló mellett Debrecen bíráil, esküdtjeit, hospeseit és keresïïedoit (iudicibus, iuratis, hospitibus et mercatoribus de Debrecen) is utasítja éhnek tudomásulvételére. 97 Ebből kiviláglik, hogy 1332-ben már létrejött a tanács. így a települést az 1330-as években gyakorlatilag már mezővárosnak kell tekinteni. 93 Zichy okmánytár I. 218. 94 Anjou-kori okmánytár II. 219. 95 Anjou-kori okmánytár II. 222. 96 Monumenta Vaticana Hungáriáé, l/l. 43. 57, 65. 73, 80, 86. — Györffy i. m. 584, 589. 97 Magyar Országos Levéltár. Dl. 22 478
