Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
mot, mert részükre „az istenes király oktul, legkiváltképpen Mátyás Magyarországnak kirájjátul és Ersébeth aszszonytul a rnegirt királynak szüleitül" kapott privilégiumaik az 1484. március 25-én a Cegléd utcában támadt tűzvészben elpusztultak. 02 A várost nagy csapás kellett érje, elsősorban a déli és keleti része pusztult, népessége is megcsappant. így érthetjük meg a földesúr, Corvin János intézkedéseit. 1500 május 16-án kelt oklevelében — kimondottan a város lakossága növelése céljából — elrendelte, hogy azok a vidékről beköltöző jobbágyok, akik elhagyott házakban telepednek meg, hat évig, akik pedig új házat építenek maguknak tizenkét évig mindenféle rendes és rendkívüli adó fizetése alól mentesek legyenek. Ugyanez év november 23-án II. Ulászló király Corvin János panaszára megparancsolja, hogy a földesurak ne merészeljék megakadályozni jobbágyaik Debrecenbe költözését, ha azok urukkal szembeni tartozásuknak eleget tettek.'" 1 Ezt követte azután Corvin Jánosnak az általunk már idézett 1503. június 5-én kelt rendelete, melyben kimondottan az elpusztult Szent László egyháza körüli elhagyott telkekre házat építő, betelepedő jobbágyoknak biztosított adómentességet. Az itteni településrész az 1510-es évekre benépesedett. A Szent László utca neve így a XVI. században újra él, de később elenyészett és más nevet kapott. A másik gondolatsor: a több kis településmagból — egy a Paptava melletti, egy másik a későbbi Burgundia utca környéki, a harmadik a későbbi Mester (ma Bethlen) utca környéki — létrejött, de a tatárjárás előtt is egy néven. Debrecen néven nevezett falu egyik része a XIII. század végi fejlődés, népességgyarapodás során a Debreceni családhoz tartozó részbirtokosok kezén annyira önállósult, hogy a XIII. század második felében épült külön egyháza nyomán esetenként önálló falunak is tekintik. Ez a különállás a két. illetve később három debreceni részbirtoknak az 1290—1310 közötti összeépülésével, majd pedig végérvényesen Dózsa fiai idején az egész Debrecennek egy kézre jutásával meg is szűnt. A pápai tizedjegyzékek különböző évekbeni megnevezései, hol önálló „Szentlászlófalva", hol ..Szent László egyháza", hol ..Szent László egyháza és falva", hol pedig a Szent András egyházé mellett még egy „Debrecen falubeli" papját említve, mind a két következtetési sorba beillenék. Véleményem az. hogy ez a településrész is az I. Miklós comesé volt. de utána nem Rophoin, hanem I. András, majd Dózsa kezére került. Erre a birtokrészre értelmezzük az 1291— 1294. évi Dózsa Debrecenje megjelölést. Figyelembe véve természetesen a korábban elmondottakat, hogy a család tagjainak jobbágyai nem szigorúan elválasztott, elhatárolt ítészeken éltek. I. Miklós — majd két fia, Rophoin és I. András részeit így feltételesen el tudtuk különíteni. De hol volt I. Péter, majd fia II. Péter és annak fia Jakab részbirtoka? A kérdést ott kell kezdenünk, hogy mindenképpen az 1310—1320 körül keletkezett Péterfia Jakab utca mellett. De nem attól keletre, hanem nyugatra. Azaz azon a kétségkívül XIII. század második felében már megépült településrészen, melyet Zoltai egy felvetése nyomán Balogh István és Sápi Lajos nem bizonyíthatóan egy önálló Szent Mihály nevű falu helyének jelöltek meg. Érvelésemet egy — Varga Antal által cáfolhatatlanul értelmezett — 1342. évi adat támasztja alá. Korábban azért keresték Dózsa részét — illetve már az apjáét, 62 A kovácsok, kardcsiszárok, sarkantyúművesek artikulusai. Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény: Ltsz. I. 1920. 118. 1. A Szabó Bertalan bíró által adott artikulusokat Szapolyai János király 1530-ban átírta és megerősítette. 63 Corvin János Verőczén kiadott oklevelét lásd HBmL. IV. A. 1021/a. Meo. 71. — II. Ulászló Szegeden kiadott oklevelét lásd u. o. Meo. 76.
