Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

Andrásét — ezen a területen, mert a Mester utca nevében telepítőjének Dózsa mester (magister Dosa) nevének átörökítését látták. 1342-ben viszont a Dózsa fiaknak Tamás erdélyi vajda elleni birtokperében a Dózsa fiak háromszáz nemes tanúja között találjuk Péter fia Jakabot Mesterfalvár ól (Jacobus filius Petri de Mesterfolua). A tanúk mind a környező bihari és szabolcsi falvak nemesei voltak.

6

'

1 Mesterfalva falut sem korábbi, sem későbbi források nem említik! A perben tanúskodó Péter fia Jakab nem más, mint az 1278-ban meghalt I. Péter unokája, a Péterfia Jakab utca telepítője. Birtokrésze tehát — s így az apjáé és nagyapjáé is •— a XIV. század eleji Debrecen északnyugati része, melyet délen a későbbi Hatvan utca határolt, az 1291—1294 közötti forrás Péter Debrecenje. Itt is ugyanazzal a differenciálódást vagy integrálódást mutató folyamattal állunk szemben, mint Szentlászófalva esetében. A Mester utca környéki településrész esetenként önálló faluként szerepelt, Mesterfalva néven. Ez a valamikori önállóság maradt meg abban a vonatkozásban, hogy Szilágyi Erzsébet, a város földesúrnője 1466-ban a Mester utcai polgároknak külön, Pál napja körül tizenöt napig tartható vásárt engedélyezett.

65 Ez a településrész nyilván korábban is élt ezzel a joggal. A Csapó és Cegléd utcáknak ugyancsak volt külön vásártartási joga. Láttuk, hogy az 1291—1294 közöttre keltezhető tizedjegyzékben Rophoin, Dózsa és Péter Debrecenje együttesen az egyik évben 127, a másik évben 70 kepe tizedet adott. A püspök ezenkívül pénzben fél márka szeretetadományt kapott. A tizedjegyzék hiányos, csak két esperesség püspöki tizedét és három esperesség papi adóját tartalmazza, de a tized mértéke alapján így is a váradi egyházmegye öt legnépesebb településeinek egyike Debrecen. Papi adójánál többet — egy márkát — az egész bihari esperesség területéről csak a szentjánosi apát és plébános fizetett együtt.

66 Debrecen lakóinak számát ez időben több mint félezerre tehetjük. Tehát jelentős kellett legyen az 1270-es években a falu népességi, gazdasági-társadalmi fejlődése. Ezt egy 1299. évi hatalmaskodási eset bizonyítja is. Ez évben Rophoin bán falujukba haztérő debreceni jobbágyait Aba nembeli Gyöngyös-i János fia, László fényes nappal Kakát (a mai Kunhegyes) mellett megtámadta. Közülük hármat megöltek, hatot megsebesítettek és 200 márka értékű áruikat elrabolták/'

7 Ez az 1299. évi adat vet valamelyes fényt arra a jelentős fejlődési folyamatra, melyet" — a kor általános tendenciáit ismerve — nem foghatunk rövidebbre, mint két-három évtized. A falu már kiemelkedett a környék települései közül az 1270-es években, amikor Debrecen földesurai I. Miklós és I. Péter voltak. A népességi és gazdasági fejlődés együtt járt a társadalmi munkamegosztás dif64 Az egri káptalan 1342. május 31-én kelt jelentését lásd Anjou-kori okmánytár I—VII. (Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula, Bp. 1878—1920) IV. 226 s köv. Péter fia Jakab Mesterfalváról a 230. oldalon. Közvetlenül Zelemér-i János fia Péter és Fegyvernek-i László fia Tamás mellett sorolják. Zelemér elpusztult falu a mai Hajdúböszörmény határában, Fegyvernek szabolcs megyei falu Debrecentől nyugatra feküdt, Debreceni Dózsa 1311-ben kapta adományba a királytól. 65 A Mester utcai utcabíró, utcatizedesek és polgárok kérésére Szilágyi Erzsébet 1466. november 15-én Debrecenben kiadott oklevelét lásd HBmL. IV. A. 1021/a. Meo. 45. 66 Lásd 42. jegyzetben idézett forrást, valamint Bunyitay i. m. I. 155 s köv. III. 1—5. és 223., valamint Györffy i. m. 583. s köv. Utóbbinál Debrecen püspöki tizede az első évben 127 kepe helyett csak 90 kepével szerepel. 67 A hatalmaskodási esetet leírja Lampert országbírónak a per során elhalt Gyöngyösi László testvére, Sámuel ellen hozott 1322. július 15-én kelt ítéletlevele. Lásd Anjou-kori okmánytár II. 28—35.