Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
Csapó majd Nagycsapó), a feltehetően XIV. századra nevet kapott és egy kis városrészt jelölő Burgundia utca, az ugyancsak korai Cegléd utca (mai Kossuth utca) és a Kígyó utca által határolt terület közepén volt az egyik 1250 előtt megtelepült rész. A későbbi Domb utca neve Térjmeg zug volt a XVIII. században is, mert nem volt átnyitva az Ötmalom utcára. A csak a XVIII. század végétől így hívott Domb és Magos (ma Monti ezredes) utcák nevei 60 bizonyítják, hogy ez egyike volt azoknak a hátságoknak, melyekre Balogh István és nyomában Sápi Lajos is elhelyezték a legkorábbi településmagokat. Ügy vélem, itt állhatott az első, már a XIII. század elejére megépült egyház is. Nevezzük ezt a településrészt Debrecennek — bár a többi rész is ezen a néven szerepel a XIII. század végén — mégpedig annak a Debrecennek, melynek később sem volt más neve! Ez volt a XIII. század végén említett birtokrészek közül a legdélibb. Torna falu 1282. évi birtokba vételére vonatkozó oklevél Rophoin bán Debrecenjét ugyanis Tornával mondja határosnak. 61 Torna helyét viszont egészen pontosan tudjuk — azonos a XV. századi Boldogasszonyfalvával, a későbbi Boldogfalvával. Ugyancsak bizonyított, hogy a Péterfia utca — korábban Péterfia Jakab utca — I. Péter unokájának nevét örökítette meg, tehát az 1300-as évek után keletkezett. A tőle keletre és nyugatra, pontosabban délkeletre és délnyugatra levő településrészeket kapcsolta össze, így ezek a településrészek ténylegesen Árpádkori eredetűek. Az 1290-es évek előtt már állott — ekkor is a központban — a birtokos család, kezdetben nyilván szerény kúriája, a későbbi Csapó utca 14, 16 és 18. sz, telkek északi felében. Elfogadjuk Zoltai érvelését, hogy a XVI. századi Szent László utca neve alapján a mai Péterfia utcától keletre, a mai Rákóczi utca (a XVI. században Kis Csapó) közvetlen környékén kellett lenni az 1330-as években S zentlászló falvának írt településrésznek, a Csapó utcától északra. Régészeti kutatás szerencsés esetben még Szent László egyházának helyét is felelheti. Keletkezésére vonatkozóan azonban -— különösen is azt figyelembe véve, hogy a falurészt vagy egyházát ezen a néven a leghitelesebb forrás, az 1291—1294 közötti püspöki tizedjegyzék nem említi — két következtetési sor is helytálló. Először: az 1235-ben Debrecen-nek nevezett falu szoros közelségében a XIII. századig megtelepült egy másik falu. Egyházáról kapta a Szentlászlófalva nevet. Első birtokosai ismeretlenek, a tatárjárás idején kihalhattak. Ezután került a falu a Debreceni család első nemzedékének egyik tagja kezére. Ezzel tulajdonképpeni önállósága, korábbi nevének rendszeres használata meg is szűnt, lassan összeépült a Csapó utcától délre eső korai településmaggal. Különállása az 1290-es évekre egységesülő Debrecenben már csak részbirtokként képzelhető el. Viszont állott Szent László tiszteletére emelt temploma s ezután nevezték el a XIV—XVI. századi Debrecen egyik utcáját. A templom és a körülötte levő városrész igen valószínű, hogy az 1484 tavaszán esett tűzvészkor pusztult el. Debrecennek ekkor a Csapó utcától délre eső részét sem kímélte a tűz. A kovácsok (közöttük a kaszacsinálók), csiszárok (kardcsiszárok), sarkantyúművesek és szíjgyártók részére 1489-ben éppen azért adtak Szabó Bertalan bíró és az esküdtek új privilégiu60 Zoltai i. m. Az utolsó 300 év alatt keletkezett debreceni utcák. 61 Az 1405-ben átírt oklevél Tornát mint „ . .. vicinam et commetaneam possession! Raphani bani Debrecen vocate..." jelöli meg. A Héderváry család oklevéltára I—II. (A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából közli br. Radvánszky Béla és Závodszky Levente, Bp., 209—1922) I. 127. — A falu neve egyháza után változott a XIV. században Boldogasszonyfalvára, majd később Boldogfalvára.
