Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
gatói bevonásával szerény kutatást végzett itt. Az András templomot 1802-ig körülvevő kerítésfal több rövid szakasza pedig 1955-ben vízvezetéki főnyomócső fektetésekor bukkant elő a föld alól. 2 Kutatás a középkori kastély udvarán 1980 tavaszán a Városi Tanács Építési és Közlekedési, valamint Tervosztálya megszervezte, hogy a Kálvin téri szanált házak területén — az esetleges későbbi régészeti ásatást megelőzve — gépi erővel kutatóárkot húzhassunk. Május 5-én jelöltem ki egy 70 méter hosszú, északkelet-délnyugat tájolású, de kifli alakban enyhén hajló 170 cm széles felületet. Május 10-ig a föld kitermelése az árokból markológéppel megtörtént. Az átlagosan elért mélység 2—2,4 méter, a legnagyobb mélység 2,7 méter volt. A kutatóárok délnyugati egyharmadán ebben a mélységben nem sikerült a lebontott épületeknek még a pinceszintje alá sem jutni. Ezért ezt a szakaszt biztonsági okokból azonnal visszatemettük. A kutatóárok középső és északkeleti szakaszaiban, az egykori udvarok helyén, tudtunk értékelhető rétegtani megfigyeléseket tenni. A felső, átlagosan 40 cm vastag törmelékes réteg alatt egy 95—110 cm vastagságú humuszosodott réteg húzódik. Ebben semmilyen leletanyag nem volt. Itt kell megjegyezzük, hogy a város belterületének számos pontján ebből a mélységből XIX. század eleji kerámia és más leletek kerültek elő. A humuszosodott réteg alatt egy viszonylag vékony, 12—16 cm vastagságú sárga agyagos réteg mutatkozott. Várható volt, hogy ezalatt az a szürke homokos talajréteg tűnik fel, melynek mélységéből a város keleti felének több helyéről XVII—XVIII. századi leletek kerültek napvilágra. A homokos talaj helyett, a jelenlegi felszíntől számítva tehát 147—166 cm mélységben, egy viszonylag homogén, fekete színű, nedves, kotus ún. eltalajosodott réteg kezdődött, mely a kutatóárok feltárt mélységéig terjedt. Sem a sárga agyagban, sem a fekete kotus rétegben semmilyen XVIII. századi vagy korábbi leletet nem találtunk. Hogy a felszíntől számított 240—270 cm mélységben sem lelet, sem valamilyen múlt század előtti objektum nyoma nem került elő, két dolgot bizonyít. Először is azt, hogy a mi korunkban szanált házak építésekor az alapárok, illetve a pincetömb kiemelésével a XVII—XVIII. századi réteget jóformán eltüntették. Pedig erről a területről igen értékes lelet került elő, 1911-ben. Telegdi György akkor Egyház tér 2. számú háza (később Kálvin tér 2.) udvarán leltek csatorna ásásakor egy aranyozott, domborított, illetve vésett díszítésű ezüst poharat. A pohár kuppa része és kosara belül is aranyozott, belül a kosár aljában gombszerűen kiképzett domborított lemezen körvonallal övezett vésett felirat: VILLÁS ANDRÁS ANNO 1643. A források Villás nevű ötvöst nem ismernek, de ilyen nevű család főbírót is adott Debrecennek a XVII. század elején. A te2 A benzinkút telepítését Debrecen Városi Tanács VB. a 7.728/5—2'1950. VI. sz. határozatával hagyta jóvá 1950. október 18-án. Erre azért került sor, mert a Vörös Hadsereg útja és az Arany János utca sarkán levő benzinkutat közlekedésrendészeti okokból megszüntették, az újat eredetileg a Füvészkert utcára, a Hatvan utca sarkától 5 méterre kívánták helyezni. Ezt nem hagyta jóvá a rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya. Így került a Nagytemplom melletti kis parkba, 1954-ben szüntették meg. — Az 1950. őszi kutatásról — ha készült is — semmilyen dokumentáció nem maradt fenn sem a Déri Múzeumban, sem a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában. — Az 1628-ban épült körítő fal részeinek 1955. évi előkerülésére lásd Sápi i. m. 57.
