Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
lek, ahol a poharat lelték, nem az övék volt. Készítőjét viszont felismerhetjük a telek 1626-ban bejegyzett két tulajdonosa, Szijgyártó István és Gyursa István ötvösmesterek egyikében.'* A korábbi leletanyag hiánya azt is bizonyítja, hogy területünkön a XVII. századdal kezdődő feltöltődés jóval nagyobb, mint gondoltuk. Nagyobb mint a város déli területén. A Nap utcán például évekkel ezelőtt 2,4 méter mélységből XIII. századi (!) edény került elő. Az általunk észlelt nedves, fekete kotus talaj pedig azt is bizonyítja, hogy a XVIII. század második felében olyan magas volt a talajvízszint, hogy ennek a rétegnek az eltalajosodását elindította. Adatunk van arra, hogy az András templom környékén az utcák szintje annyira feltöltődött, hogy tavasszal a padlón át feltört a talajvíz, a nyári kiadós esők után pedig a víz elöntötte a templom belsejét. 1792-ben ezért rendelkezet úgy az egyház, hogy az András templom padlóját emeljék feljebb egy sing-gel (62 cm).'' A fent elmondottak alapján tettem az illetékeseknek javaslatot arra, hogy a területen később talajmintavevő géppel fúrjunk néhány ponton az általunk kutatott 2,4—2,7 méternél mélyebbre. Az így nyerhető vizsgálati anyagból esetleg hasznos következtetésekre juthatunk a terület XVII. század előtti rétegeire vonatkozóan.' Természetesen fennáll annak a lehetősége is. hogy egy nagyobb mélység elérésével sem jutunk a régi kastély XIV—XVI. századi fennállása korának rétegeihez. Zoltai Lajos már 1934-ben igen nagy valószínűséggel meghatározta, hogy az 1565-ben porrá égetett, árokkal kerített régi kastély a Csapó utca 14, 16, 18. számú telkén állhatott, •— a telkek északi felében. A Déri Múzeum nagy várakozással figyelte 1936-ban a Csapó és a Vár utca sarkán épített úgynevezett Wiener-bérház alapozási munkáit. A földmunkák során viszont semmi sem került elő a valamikori alapfalakból, de XIV. századi lelet sem. Viszont annál szebb XV—XVII. századi tárgyi emlékanyag — elsősorban kerámia — jutott be a múzeumba a Debreceni család, a Hunyadiak és enyingi Török Bálint egykori kastélyának helyéről." Lehet, hogy a mi reményeink sem hoznak eredményt, de a még hozzáférhető helyen, a későbbi építkezések idején, a kutatásról nem mondhatunk le. Kutatás a Nagytemplom mellett 1980 nyarán és őszén végezték terv szerint a Nagytemplom tetőzetének felújítását, a külső tatarozást, majd a festést. Szeptember 4-én kezdődött el a mindenütt tarthatatlan állapotban levő podeszt és a lépcsőfeljárók későbbiekben szintén tervbe vett felújítását megelőző építészeti vizsgálat. Ennek során először a nyugai bejárat lépcsőzetét és az ehhez csatlakozó podeszt-részt bontották meg. Később a podeszten ettől északra, illetve délre egy-egy kisebb területet is, összesen mintegy 12 m 2 felületen. A podeszt és a lépcsőfeljárók állapotának vizsgálatán túl a kutatásnak statikai célja is volt. Helyét elsőnek éppen azért jelölte ki itt Kertai László, mert a Nagytemplom nyugati bejáratától délkeleti 3 Az ún. Telegdi-féle pohár leltári száma III. 1911.14. — Mesterjegye nincs, meghatározását lásd Zoltai Lajos: ötvösök és ötvösművek Debrecenben (Debrecen, 1937) 72. 4 Balogh István: A debreceni Nagytemplom, i. m. 12 5 A Kálvin téri szanált, házak helyén folytatott gépi kutatásra lásd Módy György jelentését, Déri Múzeum Régészeti Adattára. 6 Zoltai Lajos: Castellum de Debröcön = Debreczeni Üjság 1934. márc. 25. sz. — u. ő.: Modern bérpalota a debreceni régi kastély helyén = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXVII. évf. (1937) 142—243.
