Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Kertai László: A történeti városközpont rekonstrukciójának kérdései

rű, világos áttekinthető, utca-tér szerkezettel a történetisége és érintetlensége mellett, mint Debrecen. Rendszere a folytonos átépülés dacára a mai napig fennmaradt, ami az életképességet mutatja, még a XX. században jelentkező megnövekedett mennyiségi és minőségi igények után is. A történelmileg kialakult rendszer adottságainak megőrzése, gazdagítása, a továbbiakban is a fejlesztés alapvető szempontja kell maradjon. A városközpont elkészült rendezési tervei ezt a feladatot célozták. A városközpont centrumára kialakított rendezési terv — az adottságok figyelembevételével és újraértékelésével — előirányozta az utca-tér szerkezet, térkapcsolat történelmileg kialakult rendszerének megőrzését és rekonstrukcióját. A megnövekedett forgalomtechnológiai követelmények miatt Debrecen, a szerkezetéből adódó előnyeit észrevétlenül elvesztette. A szükségből kialakult közlekedési útvonalhálózat az eredetileg gyalogos útvonalakat elfoglalta, a tereket egymástól elvágta, ma a gyalogosok jóformán nem használhatják azokat (Kossuth tér, Kálvin tér, Piac utca stb.). Ennek a problémája végig kíséri a város életét, de tavasztól őszig csúcsosodik leginkább ki, amikor is egy városhoz nem méltóan, nem lehet sétálni a fő „tereken". E mellett a Református Nagytemplom építészeti gesztusa rendszeréhez igazodóan, felvonulási útvonalat, teret vonz és kíván. Ma ez a „tér" mindössze egy közel 3 m széles járda. A városközpont centrumába indokolatlanul beerőszakolt autóúthálózat az oka annak, hogy a meglevő térszerkezet nem tudja betölteni adottságaiból fakadó előnyeit. Az észak felé kinyúló főtér a Nagytemplommal zárul és szinte észrevétlenül átfolyik a templom mögötti Emlékkertbe — melyet a múlt század második fele alakított ki — és e két térnek a folytatása a Kálvin tér, tölcséres alakjával. A térkapcsolatokat vizsgálva, a Kálvin tér felé kivezető — ma nem levő — szűkületnek a térrendszer megőrzése szempontjából alapvető szervező ereje volt és megfelelő kiépülése után meg is maradhat. Ez a lágy formájú egymásba kapcsolódó térrendszer, központjában a Nagytemplommal, akkor tud feléledni, ha ismét végig gyalogosan lehet sétálni és így érzékelni az állandóan változó organikus formájú térfalak vonalát. Még akkor is, ha a térfalakat határoló épületek között csak néhány a figyelemre méltó. Az együttes és annak változatos képe a hármas térrendszer értéke, nem beszélve az Emlékkert kialakult szép parkjáról, mint a térrendszer pihenő tere, eleme. A Nagytemplom hatalmas tömegével, klasszicista homlokzatának szimmetriájával uralja a főteret, ugyanakkor az elhajló, szinte észrevétlenül