Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Kertai László: A történeti városközpont rekonstrukciójának kérdései

KERT AI LÁSZLÓ A TÖRTÉNETI VÁROSKÖZPONT REKONSTRUKCIÓJÁNAK KÉRDÉSEI A történelmileg továbbélő városközpontok esetében az újraépülés, átalakulás, fejlődés folytonosságot képvisel. Különösen vonatkozik ez Debrecenre, mint jellegzetesen alföldi városra. Utca-tér szerkezete jellegzetes, de nem tipikus. Észak-déli, keleti-nyugati irányú szűkülő, majd kiteresedő utcahálózata sajátosan egyedi. A főutca déli irányból enyhe haj lássál fokozatosan szélesedik ki, majd a kiteresedő főtere a Nagytemplom körül áthajlik az Emlékkertbe és a Kálvin térbe, ott újból leszűkül, majd északi irányba folytatódik tovább. A kelet-nyugati irányú keresztező utcahálózat aritmikusan felbontja a főutcát. Az így kialakult történelmi utca-tér szerkezet még ma is él a belváros területén. Ez az élő szerkezet épületanyagában folyamatosan változott, hiszen időtálló építőanyag híján a város nem tudta megőrizni a több évszázad alatt kiépült arculatát, a tűzvészek, átépítések miatt. A város mindig újraépül és ma zömmel a XIX—XX. századi épületek alkotják a belváros utcahálózatát, igen változatos képpel. Ezidáig az ún. Csonka templom volt az egyik legrégebbi épülete Debrecennek. A város szimbólumává vált református Nagytemplom környezetében a napjainkban kialakuló romkertben, viszont részleteiben kibontakozott a XIV. századtól folyamatosan átépült Szent András templom együttese. Itt egy viszonylag szűk területen belül négy építési korszakot lehet megkülönböztetni a XIII. századtól a XIX. századig. Debrecenben a tárgyi emlékek szűk volta mellett itt végre megelevenedett a középkor, a reneszánsz alföldi világa, a XIX. század klasszicizmusáig. A romkert kialakításával egy fontos városközpontképző elem született meg, melynek várostörténeti, építészettörténeti, egyháztörténeti jelentősége mellett a város és lakói számára a folytonosság őrzése, a helyhez kötődés, a megújulás, az újraépülés erejének, és a csak debreceni jellegnek tudatformáló szerepét is betöltheti. Visszatérve a városszerkezetre, kevés város rendelkezik olyan egysze-