Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Bán Imre: A Csokonai-kultusz Debrecenben

Csokonai koporsóját, pedig az idő téli hidegsége mellett egy kevéssé a hó is olvadni kezdett." Érdekes, hogy Gaálnak a temető lelkészre vonatkozó adatát a Csokonai-monográfiák egyáltalán nem vették figyelembe. Domby olyan hagyományt származtatott az utókorra, hogy Csokonai a debreceni papokkal és tanárokkal szándékosan nem tartott kapcsolatot. Ez csak részben lehetett igaz, Diószegire semmi esetre sem állt, hiszen rokonok is voltak — lévén özv. Csokonainé Diószegi-leány —, a jeles botanikus pap pedig egyben Fazekas kedves sógora és szerzőtársa volt a Füvészkönyv-ben. Csokonai és Fazekas meleg barátsága közismert. Sárváry Pál közel négy évtized múlva, 1844 márciusában, Toldy Ferenc kérésére készült visszaemlékezésében így ír: „Elsőnek teszem megkülönböztetett eltakaríttatását, mely halála után harmad napra (jan. 30. 1805.) következett. A népes városnak szokatlan nagy tömegét díszesítették az elöljárók, papok, professorok, az egész tanuló ifjúság, a' harmoniás éneklő karral egyetemben, kik minden jutalom nélkül tisztelkedtek." Ez bizony már a „megszépítő messzeség"! A temetés jan. 29-én és nem 30-án volt, az elöljárók (értsd a városéi és a kollégiuméi) hivatalosan nem voltak jelen, igaz viszont a nagy sokaság és talán a kollégiumi kántus szereplése, bár ezt sem Domby, sem Gaál nem említi. Kik voltak hát jelen? Kazinczyt már említettük, de feltehetjük Beck Pál királyi tanácsos megjelenését is, aki a szomszédos Tégláson lakott, s Csokonaival jó viszonyban volt; költőnk többször fordult hozzá anyagi vonatkozású kérésekkel, nem eredménytelenül. Budai Ézsaiás és Sárváry Pál professzorokat szintén ott látták a halotti gyülekezetben. Bizonyos, hogy jelen volt Csokonai és egyben Kazinczy debreceni baráti köre: Fazekas Mihály kvietált főhadnagy, Szentgyörgyi József Csokonai kezelő orvosa, Nagy Gábor ügyvéd, Kiss Imre salétrominspektor, Csokonai Józsefné, a költő öccsének özvegye, a népes Diószegi-család, a két fiát sirató anyával együtt. Saját nyilatkozata szerint jelen volt a 16 esztendős Kölcsey Ferenc, aki nem merte megszólítani Kazinczy Ferencet, a tekintélyes irodalmi vezért, noha rokonok voltak. Említsük meg, hogy a Csokonai-kultusz első irodalmi emlékét, a deszkára festett latin nyelvű síriratot Domby Márton készítette, s a költőt egy személyben Ovidiusnak, Vergiliusnak, Horatiusnak nevezte. A deszkatábla hamarosan elpusztult, szövegét Domby könyvéből ismerjük. Felvethetné az irodalomtörténet azt a kérdést: ki volt a Gaál László említette harmadik kollégiumi professzor? Ezt, sajnos, eddig nem tudtuk megállapítani. Ha a Kántus valóban szerepelt (s azt hisszük, igen), az éneklést az ifjúsági karvezető, a precentor irányította. Ekkoriban az énekkarnak nem volt felügyelő tanára.