Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Bán Imre: A Csokonai-kultusz Debrecenben

BÁN IMRE A CSOKONAI-KULTUSZ DEBRECENBEN Csokonai Vitéz Mihály 1805. január 28-án halt meg. Szinte a csodával határos, hogy ezt Kazinczy Ferenc még aznap megtudta, s a kb. 50 kilométerre fekvő Érsemjenből bekocsizott Debrecenbe, télviz idején, a hihetetlenül rossz bihari utakon. Annyi bizonyos, hogy részt vett a január 29-én, a délutáni órákban tartott temetésen, a Hatvan utcai temetőben. Kazinczy egyik levelében említi, hogy Érsemjén öt óra járásra fekszik Debrecenből: az előkelő földesúr jó lovai is csak tíz kilométert tettek meg óránként. Csokonai temetéséről némileg ellentmondó adataink vannak. Domby Márton, a Kollégium akkori széniora, a költő jó barátja így ír 1817-ben megjelent életrajzában: „Akkori kollégiumi hivatalom, barátságom és az édesanyja kérése arra birván: én adtam meg neki az emberiség eránt tartozó utolsó kötelességet, az eltemettetést, minden esmerősinek, kivált az őtet tisztelő és szerető kollégiumi ifjúságának nagy részvétele és megindulása között, kik gyanítván előre, hogy Csokonay-nak nem fog megadattatni az az ott szokásban levő legtisztességesebb halotti pompa, hogy neki az egész ifjúságot tisztességtenni kirendeljék, seregenként jöttek hozzám az eránt, hogy az ő tisztességtevő megjelenhetéseket csináljam ki, ami félig-meddig meg is lett." Ez mai nyelven azt jelenti, hogy a Kollégium elöljárói megengedték, menjen aki akar, de „hivatalosan" nem képviseltették magukat. Gaál László, Csokonai csurgói növendéke, majd özv. Csokonainé debreceni deák-kosztosa és a költő lakótársa Domby adatait még az alábbiakkai egészíti ki: „Ellenben Csokonai halála nemcsak előttem esmeretes, de mások előtt is, mert Diószegi Sámuel azt vévén a felettei prédikáció alapjául: ^Tudomány és bölcsesség nincsen a koporsóban, ahová menendő vagy.« (Préd. 9, 12) A tudományok halál utáni fennmaradásárul értekezett, és Csokonait mint tudóst halhatatlanította. A prédikáción Budai, Sárvári és még egy professzor jelen voltak, a kollégiumi deákság és tanulóifjúság általánosan, pedig nem kényszerítésből, és temérdek népség együttvéve mintegy háromezer ember kísérte