Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

azon igyekeztek, és ellenszenvük meghiúsulta után, mindennapi útjukban be nem tették lábukat a kertbe, hanem nagy kerüléssel jártak el mellette."

17 Az előkészítő gyűlésen 1861. szept. 15-én valóban nagyon kevesen vettek részt, név szerint csak az ideiglenes intéző bizottság hét tagját ismerjük. A társulat ötven alapító taggal indult, 25-nek a nevét is tudjuk, de később minden adakozót tagnak tekintettek. A 60-as években a helybeli szemlélő némi keserűséggel jegyezte fel: „Városunkban minden kulturális és jótékony mozgalom csak néhány keveseknek, kiket mindenütt lehet látni, vállán nyugszik." Az alapító tagok között Csanak József fűszer- és gyarmatáru kereskedő, Csányi Dániel keresk. és iparkamarai titkár, Farkas Ferenc vasáros, Kacskovics Iván mérnök, Kiss Sándor színházi intendáns, Komlóssy Imre és Simonfy Sámuel ügyvédek voltak.

18 Az eszme már régebben érlelődött és két forrásból táplálkozott. Az egyik volt a szabadságharc után helyben mind szélesebb körben terjedő Csokonai kultusz. Az új szellemű kollégium is megbocsátott már kicsapott diákjának, a helybeli írással foglalkozók is zászlónak tekintették. Csokonai Lapok címmel (1850) színvonalas hírlap indult. Igaz, hogy csak huszonkilenc számot ért meg. 1861-ben „Csokonai Album" jelent meg, a debreceni írogatok irodalmi gyűjteménye, és a nép körében kedvenc olvasmány volt „Csokonai jövendőlése", kéziratban terjesztett jóslások gyűjteménye, amelyben többek között azt is olvashatták, hogy 1870-ben „szekeres kutya sem szeretne lenni Debrecenben". Kulini Nagy Benő, Csokonai album szerkesztője az album jövedelmét egy felállítandó Csokonai szobor javára jánlotta fel. Mintegy 600 ft. öszsze is gyűlt, de később elfeledkezett az ajánlatáról. A másik forrás a rövid életű alkotmányos korszakban megalakult Honvéd Egylet kezdeményezése volt. Az 1849. aug. 2-i debreceni csatában elesett honvédek és a paci erdő szélén elesett és eltemetett névtelen honvéd sírja fölé kívánt emléket állítani. A csata elesettjei emlékére Marschalkó János (1819—1877) el is készítette a ma is meglevő haldokló oroszlán kőszobrot, de csak a sírkő felállítására került sor, mert az alkotmányos korszak bukása után, a kőszobrot Vecsey Imre építész raktárába befalazták és a rendőri nyomozás sem tudta hollétét felderíteni.

19 Az alakuló gyűlést 1861. szept. 29-én tartották, az előkészítőkön kívül még 18-an vettek részt, a református püspök, két kollégiumi tanár, egy építész, öt kereskedő, két földbirtokos, a többi bank-, gőzmalmi és egyéb vállalati tisztviselő. Az alapszabály szerint a cél az volt, hogy a Péterfia utca elejét kertté alakítják át, „hogy a városnak ez az elhánya-