Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

múlva tönkrement, de akkorra már készen van a vasút és megindulhat a kőszállítás. Az utcák faburkolatát kő váltja fel, a házak előtt a téglákat kongó tégla val rakják ki, a vasúti állomás környékét rendezik. Az 1861 óta tevékenykedő építési és szépészeti szakbizottság a járdaépítés mellett javasolta a mai Hámán Kató út elejének, a Szent Anna utcának, a Nagytemplom előtti piacnak akác- és kanadai nyárfával való beültetését. Szó esik már a Nagytemplom mögötti bozótos elhanyagolt térség rendezéséről is. De alighogy megvan a határozat, az egyik háztulajdonos, Steneinger Károly tiltakozik ellene. A Nagytemplom felé vezető fasor a boltokat elsötétíti, az ültetéseket védő korlátok a boltokba járást gátolják, a fákat tehát irtsák ki, a korlátokat bontsák le és az egész tér rendezését hagyják abba. A nyomás nagy lehetett, mert a tanács elhatározta, a már elültetett fákat kiszedeti, ,,mert a föld rosszasága miatt csak lassan tenyésző, a nagyvásári forgalom közepette a legszorgosabb gondviselés mellett is soha meg nem öröködő fasorokat a főpiacra különösen díszesítendőnek nem ismerheti."

16 Ezeket az érveket majd még egy félévszázadon át lehet hallani, az Emlékkert társulat tervét 1874-ben a Nagytemplom előtti tér rendezésére ugyanezekkel sikerült megakadályozni — amint ezt a későbbiekben látni fogjuk. Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulatnak nemcsak a nemtörődömséggel és az egyéni érdeknek a közérdek elé helyezésével, hanem a városvezetőség teljes értetlenségével is meg kellett küzdeni. A várospolitikának még sok évtizeden keresztül nem volt szerves része a gyakorlati szükségen túlmenő városrendezés és -szépítés. Egy negyed századdal a megalakulása után az egyik alapítója — aki a társulat fennállásáig jóformán mindenese volt — Könyves Tóth Antal így emlékezteti vissza a kezdetekre: A kollégium és a Nagytemplom közötti tér, „ahol azelőtt házhelyek voltak, kóbor háziállatok gyűlhelyéűl szolgáló ronda tér volt". „A városi tanács akkor még különben sem foglalkozott olyan jövőszázadbeli dolgokkal, hogy fákkal ültettessen be a piacot és ott a gyümölcsöt tiszta asztalon napernyő alatt árulják, annyival kevésbé, hogy poéta szobrot emeljen a nép kedvéért. . ." „Néhány lelkes férfiú társulatot alkotott a kollégium előtti ronda teleknek, másfelől a keleti oldalon fekvő, még ínségesebb őrház és zsibvásártérnek Emlékkert néven szoborkertté alakítására." A megalakuláshoz és az alapszabály jóváhagyásához az akkori legfelsőbb hatóság, a Helytartótanács engedélye kellett. Nemcsak fent, de itt Debrecenben is sokan ellenezték a megalakulást. „Többen voltak, akik