Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

A VÁROSSZÉPÍTÉS ÉS AZ EMLÉKKERT TÁRSULAT Az 1848-as események miatt Debrecen az ország fővárosa volt. Pest után még mindig a legnépesebb város ugyan, de az idemenekült vendé­gek nagyon lehangolóan tapasztalták, hogy a városi életnek — még Pest­hez viszonyítva is —, alig találták jelét. A sáros utcák, a világítatlanság, a kulturális intézmények hiánya mellett, a polgári borméréseken, és két vendéglőn kívül semmit sem találtak itt — még egy kávéházat sem — ahol társas életet lehetett volna élni. Ez a panasz tér vissza untalan az emlékiratokból. Hozzá kell tennünk, hogy a kormány itt tartózkodása télre és kora tavaszra esett, a sárba süllyedt város alacsony, dísztelen házaival, minimális kényelmi berendezéseivel — még az ivóvizet is a város körül ásott gémes kutakról kellett hordani —, valóban nem nyúj­tott vonzó képet. A kövezetlen utcákon nyüzsgött ugyan a vásárlók és eladók tömege, de sár nélkül csak a Miklós—Szent Anna utcáktól a Nagytemplomig húzódó 3,5-öl széles fahídon lehetett járni. A hat na­gyobb mellékutcán ilyen sem volt. 14 A szabadságharc leverését követő két évtizedes abszolutizmus alatt a város közélete az 1861. évi kilenchónapos alkotmányos korszak kivételé­vel megbénult ugyan, de ez nem j ellemző a gazdasági, társadalmi és szel­lemi életre. Az ipari fejlődés, tőkeképződés szerény kezdetei erre az idő­re esnek, a város még két évtizedre visszanyeri a korábbi kereskedelmi centrum szerepét. A vállalkozói kedv új polgári réteget hoz létre, keres­kedők, magánhivatalnokok, építőmesterek, ügyvédek jutnak némi kor­látozott szerephez a községtanácsban, amelynek élén helyi összekötteté­sek által nem befolyásolt polgármester áll. Az önkényuralom a gazdasági tevékenységet nem korlátozta, sőt a politikai ambíciókat is így kívánta levezetni. Helyi vonatkozásbein a szel­lemi életet sem cenzúrázta. A Csokonai kultusz is ezekben az években kezdődött. A kaszinó ugyancsak társas hely, és a szűk térre szorított he­lyi közéletben több hasznos ötlet született itt. Az abszolút-kormány által kinevezett polgármester, Csorba János, erő­teljesen szorgalmazza az utcák burkolását. Addig csak egy-két háztulaj­donos burkolta téglával a saját háza előtt a járdát és kapubejáratot. A polgármester Laibachba (Ljubjana) tett utazása után 1854-től, a pia­cot és hat fő utcát tölgyfából fűrészelt, végükkel homokba állított tölgy­fakorogokkal burkolják — legalább is középen. Gondoskodik az utcai és piaci szemét elszállításáról is. Igaz, hogy az utcai faburkolat alig hét év

Next

/
Thumbnails
Contents