Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Balogh István: Városépítészeti törekvések a XX. században

vízállások vizét egy rajta keresztül vezetett nyitott kanális vitte a mai Pásti utcán és a Hatvan utca telkei végén délnyugat felé. A város vezetősége és a református egyház megegyezett a terület botanikus kertté alakításában, de ezenkívül sokat nem tett, Bek Pál meg is rótta, hogy „a város csinosodását és szép pallérozódását szándékkal akadályozza". A magisztrátus visszaírt neki: „a jó ízlést, a csinosodást és pallérozódást mindenkor előmozdítani igyekezett" dehát pénze nincs, maga a királyi biztos tartása is sokba kerül, a városháza maholnap rájuk dűl, a botanikus kert költségeit a város nem bírja, de Bek Pál kívánságára Fazekas Mihályt, aki a botanika művelésében való jártasságának már tanújelét adta, megbízzák a terv kidolgozásával.

11 A királyi biztos újabb parancsára még az évben a területet felkerítették, a szomszédoknak a tárgya lerakását megtiltották, kaput csináltattak és megkezdték a talaj elegyengetését. Addig ugyanis „ember, kutya, aprómarha, sertés szabadon járhatott", a már művelés alá árendába adott Paptava földjén.

12 Valójában csak 1841-ben rendezte be a kollégium, amelynek egyik tanára Kerekes Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia egyik első tagja 1835-ben megjelent munkájának bevételét a füvészkert létesítésére felajánlotta, és a kollégium által létesített botanikus kert-alap ezzel is szaporodott. Akkorra már Kerekes tanítványa, Vass Pál (*Gyula, 1806.) Pesten kitanulta a műkertészetet, Erfurtban egy évig dolgozott és hazatérte után ő lett a kollégium első főkertésze 1840-ben. ö tervezte és építette az üvegházat, a kollégium felőli bejáráshoz pedig dór stílusú kaput és kapusházat tervezett. A kert területe kb. másfélholdnyi (11 300 m

2

), az üvegház és kertészház 1853-ban 20 000 ft értékű volt. Ma a füvészkert eredeti szintjét a múzeum előtti park mélyített tükre jelzi, ma is áll benne a régi állományból egy mocsári tölgy. A szabadságharccal le is zárult a városszépítési törekvések előtörténete. Gyenge kezdetei tehát megvoltak már a következő két évtizedben nehezen kilombosodó szándékoknak. E törekvések hordozója a fentebb említett, újkori értelembe vehető tényleges városi elem volt, az az mintegy 30—35 személy, akik meg-megújuló, de időnként ellankadó küzdelmet folytattak a változást ellenző, a régi, megszokott állapotokhoz ragaszkodó, a közérdekre alig figyelő többséggel. Ami a következő két évtizedben a város csinosítása tekintetében történt Debrecenben, ennek a kis csoportnak az érdeme.