Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Makoldi Sándor – M. Papp Gizella: Egy szuszék etnológiai elemzése

XII. sz.-ból fennmaradt svájci ácsolt ládák díszítéseit, de az i. e. évezredekből az egyiptomi szarkofágok véseteit is, azokat is, melyek kőből vannak (melyeknél a fa anyagszerűsége érvként már szóba sem jöhet), és megdöbbentő hasonlóság tárul majd elénk. A „változatlanság" a láda fontossága mellett a vésetei fontosságát is aláhúzza. Az emberiség ilyen fontosságot csak annak a jelenségnek tulajdonít, mely nem véletlenszerű és egyedi, hanem általános és modelljellegű, mert ezt mindig fel tudja használni természeti létünk beillesztésére a világ létébe. „A világmodell: számtalan kitüntetett élethelyzet egymásra íródásából kialakuló csomópont-erővonalrendszer, végletes töménységű, hosszú távra érvényes, elvben bármikor és bárhol, bárkik által visszakódolható üzenet" (PAP Gábor). Az évezredes hagyományozódásból feltételezhetjük, hogy ládáink vésett díszítésénél is erről lehet szó, mert ahol ettől eltér, pl. az erdélyi szász ún. templomi festett ládáknál, ott a festés-színezés más szabályozórendszerét, a görög-római korban jelentkező naturális figurális ábrázolásoknál a kor egyénieskedő, egyedit előtérbe helyező szemléletét kell okolnunk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a geometrikus jelleg a mérvadó és valószínűleg nem csak technikai okokból, hanem mert jelszerűségre törekvésről van szó, amely egyszerűsítést, tömörítést követel, de nem zárja ki a szabad formák alkalmazását sem, ha éppen olyan jellegű a jelentéstartalom. E jelek felfejtéséhez szóbeli, írásbeli közlés nem maradt fenn általában, ami teljesen önmaga képírás mivoltát támasztja alá. Trizsben hallottuk, hogy vaspennával díszítettek, tehát írtak, de a rovás, a fa ékítése egyaránt jelöl díszítő és író, tehát üzenetközvetítő funkciót. Mint megfejtetlen kihalt kultúrák írásjelei, úgy állnak előt-